Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
TÓTH–HEKKEL ARANY
Arankát költőként, íróként és festőként is ismerhetjük, az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Csoport vezetője, sok Verslistás kiadványban szerepelt már, nemrég Kassák Lajos Emlékdíjat és Lírai díjat kapott a Cserhát Művészkörtől.
– Kedves Ary! Versben vallasz arról, hogy lettél édesanyád után te is nagyapád szeme fénye, kincses Aranya. Mesélj szüleidről is!
– Édesanyám: Tóth Aranka, női szabó, édesapám: Hekkel József Pál főszakács, konyhavezető volt. Születésemmel nagyapámnak két „kincses aranya” lett.Írói vezetéknevem, a Tóth-Hekkel szüleim családnevéből tevődik össze.
– Seregélyesen születtél, Székesfehérváron élsz…
– Bölcsőhelyem, Seregélyes az én igazi hazám, ott éltem 22 éves koromig. Sajnos üres a házunk, már csak a temetőbe járok. Székesfehérvárhoz középiskolás koromtól kötődöm. Itt dolgoztam, itt alapítottam családot, itt született párom és három gyermekem. Közel 50 éve élek történelmi falai között, kedves városom.
– Mikor, minek /kinek a hatására kezdtél el írni? Kik segítették pályád?
– Már gyermekkorban írtam verseket, meséket. Meséimből bábszínházi előadást írtam, elő is adtam saját kezűleg készített rongy- és papírbábokkal. Első „zsengéimet” 17 évesen, nagyapám halála után írtam, majd a szerelmes korszakomban. 2004-től kezdtem aktívabban írni. 2009-ben egy internetes portálon, Aranycsillag néven kezdtem publikálni, ott figyelt fel rám Bornemisza Attila, a Cserhát Művészkör elnöke. Édesanyja, Ihász-Kovács Éva lett a mentorom, halála megviselt.
– Milyen írói körökben, milyen fórumokon munkálkodsz még?
– Budapesten 8 irodalmi körnek vagyok a tagja, Székesfehérváron pedig a Vörösmarty Társaságnak. „Anyaköröm” mellett a Krúdy Körben érzem legjobban otthon magam. Persze a többi is kedves számomra. Internetes csoportom, az Aranycsillag már 5 éves, jubileumára komoly irodalmi és képzőművészeti pályázatot írtunk ki, ezek anyagából állt össze Lélektükör c. antológiánk. Csoportomban végzett munkámat misszióként élem meg.
– Mit jelent számodra az írás?
– Sokat! Családom, három gyermekem, öt unokám a legfőbb éltető elemem, mellettük pedig az írás.
– Hány köteted jelent meg? Van, amelyik valamiért kedvesebb?
– Az első a Vándorutam piramisa (2014), a másik a Hetvenkedő idő (2016). Egyformán kedvesek számomra, hisz az én „édes gyermekeim”!
– „Hetvenkedésedet“ a Verslista tavaly október végi találkozóján is bemutattad. Nevezhetjük egy kis összegzésnek, számvetésnek?
– Betöltöttem 70. évemet. Kötetem válogatott (1968-2016) verseket tartalmaz. Nincs szó számvetésről. Korcs tükörképe fejtetőre állított világunknak. Hűen keveredik benne az édes a keserűvel. Nem szeretek az elmúlással foglalkozni. Többször voltam halálközeli állapotban, 13 éve is új életet kaptam a sorstól. Azóta minden napot ajándékként élek meg. Teszem a dolgom, erős tettvágy munkálkodik bennem, sok feladatom van még. 5-6 fiók könyvem vár rendezésre (novelláskötet, kisregény, több száz vers és még szakácskönyv is).
– Mely elismeréseidre vagy a legbüszkébb?
– A legkisebbre is! Jólesik egy-két kedves, elismerő szó is. Számos elismerésem mellett legmagasabb díjaim az Irodalmi Fődíj és két Nívódíj.
– Benned munkál a művészet ereje. Mely ágait próbálgattad még?
– Gyermekkoromtól kísér. Festő vagy grafikus szerettem volna lenni, tanultam hegedülni, énekeltem, népi táncoltam. Felvételt nyertem az Állami Népi Együttesbe. Budapesten járhattam volna a képzőművészeti középiskolába, de a szüleim 4 testvérem mellett nem tudták vállalni a kollégiumi díjat. Így életemet hivatalnokként éltem le. Az írás szolgált pótlékul. Mellette 4 éve kezdtem el hobbiként festeni és grafikázni, 5 éve pedig az Alba Regia Nyugdíjas Egyesület népi tánccsoportjában táncolok. Az elmúlt két évben országos Ki-Mit-Tud-on aranyminősítést kaptunk, amire szintén büszke vagyok.
– Milyen terveid vannak még? Mit vársz még az élettől?
– Számomra a legfontosabb: megóvni maradék egészségemet. Legyen erőm továbbhaladni, tudjam teljesíteni küldetésemet, mindazt, ami még vár rám úgy a családban, mint az élet más területén. Mit várok még az élettől? Békességet, Megértést, Szeretetet!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)