MEGADOTT SZAVAK:
SZÍVEMBEN, SZERETETNEK, GYÖNYÖRŰ, IGÉZET, DECEMBERBEN,
ÉLET, HISZEK, JOBBAK
1.
Dobrosi Andrea: Szentestére
December ajkát hordozom,
rajta gyönyörű igézet,
hó puha csók a szívemben,
ölelés, csilingelések.
A Szeretet bársony arcát,
mint ajándékot, kibontom,
tán jobban hiszek a jóban,
ezen az életporondon.
2.
Jószay Magdolna: Decemberi igézet
Talán túl nehéz ez az élet.
Talán híján is vagyunk a szeretetnek.
Ám decemberben – bármily zord hideg lehet -,
megkap egy gyönyörű igézet.
Elvarázsol, szívemben dallamok zengenek,
jobbak lehetnénk, ha többen is szeretnének.
S itt most mindegy, Istenben hiszek-e,
vagy csupán apró alkotóeleme vagyok a szeretetnek,
nem számítana semmi, ha mindenki így érezne,
örök nyugalom és béke, biztonság, jó érzés
ölelné át a világon az összes lelket.
3.
Kutasi Horváth Katalin: Hiszek…
Hiszek abban, hiszBabitstól megtanultam, hogy élni érdemes. Tudom… Kész drága Attilánk válasza: – Kit anya szült, az mind csalódik végül… – S mégis hiszem, hogy bár a kis kanász ríva öleli át /kővé varázsolt tarka malacát, lesz, ki szárnyat igéz rá. Bár Weöres Sándor holdbeli csónakosa bármikor a magasba repít, nem lógok a mesék tején. Inkább hörpintek valódi világot, /habzó éggel a tetején a Szépség koldusával. Hiszem, hogy az Örökkön kék ég a felhők mögött nem csak igézet. Szívemben őrzöm felemelő tisztaságát, nyugalmat áradoztató végtelenségét. Szemem kékjében viszontláthatod, a babitsi kiirthatatlan optimizmus tükröződik benne. Örökkön ott Zúg az élet madáchi tengerárja, aszeretetnek gyönyörű muzsikája.
Deakkor, decemberben elnémult. Akadályba ütközött, majd továbbdöccent a vonatkerék… Hiába… Azóta is jobb ebédet akarunk, hogy jobbak legyünk, /Több pár cipőt az ágyunk mellé, hogy többek legyünk…
4.
Gősi Vali: Lélekutazás
Ilyenkor decemberben, advent
idejében, havas, fehér fátyol
borul a tájra, csillagok csókolják
fényüket a szendergő világra,
csendesebbek a hajnalok és éjek,
szürkeségbe bújnak a nappalok,
s e fagyos télben mégis, nagy útra
indulnak a földlakók: szívük mélyére,
ahol szunnyad még a szeretet és béke,
de hiszik, hogy ébred a lélek, és örök
az élet, s e gyönyörű igézet
– legszebb reménye – teszi jobbá
az emberiséget.
5.
Kühne Katalin: Szívemben csend
A nap szokatlan fénnyel, meleggel
köszöntött engem ma korán reggel.
Csupasz fák, ágak, de nyílik rózsám,
madarak csattognak, szólnak hozzám.
Új rügyeket bontogat orgonám,
rorátét hirdetnek, harangozzák:
eljött december első szép napja.
Lehullott leveleket forgatja,
ködöt, szmogot hűs szél kitisztított.
Kis cinegénk friss harmatot ivott,
csőréből egy cseppnyit arcomra ejt.
Szívemben csend, várakozás, advent
gyönyörű ígézete, szeretet.
Hihetek jobb, igazabb életben,
megszületett az isteni gyermek.
Istállóban pihen meleg helyen,
álmait barmok őrzik, vigyázzák,
mellette pásztorok énekelnek,
illatos mirhát ajándékoznak,
minden kincsüket elébe hozzák.
Jézust Mária, József neveli,
szeretetet világunkba hozza.
Benne egy az emberi, isteni.
Szenteste ünnepén száll az angyal,
hajléktalan, nyomorult embernek,
szegény beteges kis öregeknek
vigasztalást és megnyugvást visz el.
Szívemben csend, várakozás, advent.
6.
Lám Etelka: A szeretet ünnepén
Decemberben Téltől megigézve
földi utamon nesztelenül lépkedem.
Havas tájon hangtalanul surranok.
Szemem pillantása rásimul
az ezüstfolyó csipkés szegélyére.
Csodállak kedvesem,
szívemben ezer madárka dalol.
Hiszek a jobb,s szebb életben,
érezlek a halhatatlan sötét éjben.
Látlak, amint árnyékodra a
ezüstfelhőbe bujkáló hold rád tekint.
Ahogy a csillagok aranyfénye körbeölel,
és a pásztorok éneke kisér az utadon,
ahol te rohansz felém a szeretetnek ünnepén,
S gyönyörű, éjfekete hajadon
csillogó hópelyheket kerget az északi szél.
7.
Mukli Ágnes: Legyen miénk az irgalom
Csendes, esti áhítatban
közel ért hozzám a szeretet.
Jobbnak tűnnek ma a rosszak,
hiszem, örömcsillagok fénylenek.
December békéje száll szívemre,
szép igézet angyalszárnyon.
Kis jászolban gyermekélet,
mélyen alszik szalma ágyon.
Istengyermek álma gyönyör.
Hite: életerős józan ember,
otthonában ártatlannak,
büntetlennek idegenben.
Mikor mindent hó borít majd,
s tövisek sem szúrnak nagyon,
karácsonyi hópihéken,
szálljon hozzánk az irgalom.
8.
Gősi Vali: Eljön újra
Fagyot lehel a téli szél,
a hópelyhek forogva szállnak,
december van, körbefonnak
sejtelmes, dermesztő árnyak.
De eljön újra a tavasz,
és a fázós fűszálak alatt
hunyorgó gyíkok,
bámész bogarak lesik
szikrázó ezüst színeit,
ahogy a napfény, ránk omolva,
milliárd szilánkra szétesik,
és élni kezd a fényben a Pillanat,
a lelkekben enged a fagyos indulat,
vajúdón születik a Szép;
a tűnő jég alatt hóvirág fakad,
fölötte vigyázó, duzzadó faág,
a szívekben örömkönny, szeretet,
– gyönyörű igézet – zenél a szó,
életre kelnek a dalok,
könnyű szél csókol
borongós homlokot,
és élni vágyunk a napmelegben,
feledve múltat, bánatot, hisszük,
hogy leszünk boldogabbak,
jobbá válnak a holnapok
9.
Dobrosi Andrea: Sörösdoboz
Újabb fémdobozt talált, ezúttal nem préselte össze. Hazaviszi a fenyőfa alá, amit majd a többiért kapott pénzből vesz. Megajándékozza magát. Meg.
Még hiszi december igézetét, s talán az egy sörösdobozba is belefér. Új élettel lepi meg magát. Ha már mástól nem kapja meg, legalább magától. Nem, nem a csekkjeit fizeti be pikk-pakk. Azok ott lapulnak a valóság sörösdobozaiban. Elmaradások, kilátástalanság, kérdőjelek. Azokat összepréselte. Nincs szüksége rá.
Azt az arany színűt azonban meghagyja.
Sok mindent tesz a hengerbe, mintha a szíve volna. Megtölti azt csurig szeretettel, olyannal, ami tőle telik. Önmagától. Beletesz minden szándékot, mely által jobbak lesznek az emberek. Ha legalább a szemetesbe dobnák a szemetet, nem a guberálónak kellene rendet tennie…
De miért is turkál a lomok között? Mert ez a világ ellopta tőle a gyönyörűséget, azt az arany színű sörösdobozt. Most azonban megvan, nála otthonra lel. Végtére is karácsony van…
10.
Varga Katalin: Szívlakóim
Ilyenkor decemberben,ha várjuk az ünnepeket.
Szüleimnek arca szívembe költözik igézve.
De egész évben se múljon el a szeretet.
Hiszek benne,jobbá válunk, a rég múltat idézve.
Életünk lehet gyönyörű,ajándék a szív-meleg.
Mosolyotokat felidézem, elteszem emlékbe.
11.
Dr. Vermes György: Szívem szeret
A szívemben szeretetnek van csak helye,
Gyönyörű igézetnek van itt ideje.
Azt hiszem, decemberben az Élet
Megpihen, a jobbaktól nem félek,
Karácsony után jön az Új Év eleje!
12.
Petres Katalin: Adventi vallomás
2015. december 5.
Rendületlenül remélek a reménytelenségben.
Körmöm szakadtáig e langyos decemberben
hiszek a naponta próbára tett szeretetben.
Vérezhet százezer tövis mélyen a szívemben,
Advent gyönyörű gyertyáinak igézetében
hiszek a csendes jobbak gyógyító erejében,
a szavak helyett példát ragyogtatók életében.
Hiszek a megbocsátás és szeretet Istenében.
13.
Jószay Magdolna: Decemberben
Olyan rideg, kíméletlen minden… fájok kívül-belül…
Fázom itt a kövön, emberek… nagyon.
Sokszor eszembe jut: volt nekem is
gyönyörű házam, családom…
Álmaimban látom mennyországom…
Ha valaki kezet nyújtana, segítene…
ha látnék jelét valami jobbnak,
tárgya lehetnék egy kis szeretetnek…
De már nem hiszek lassan, elhal a remény.
Ami jót kapok ritkán, az nem más, mint szánalom.
Bár szívemben néha mintha megremegne az élet…
De nem. Az számomra a legnagyobb
irgalom és adventi igézet,
ha vedlett kalapomban pénzcsörgést hallok,
s ha nem rúgnak belém megvetően,
már azért is mérhetetlenül hálás vagyok.
14.
Dobó Georgina: Megölel
Igézet lepi el a tájat december
éjjelén,
A szeretet lángja ég egy új élet
születtén,
Szívemben hiszem, jobb világ
jön el,
Gyönyörű az éj, de a háború
mégis megölel.
15.
Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Hit
/ haiku sorokban /
Szívemben csend ül,
decemberi alázat.
Advent eljövén.
Angyal szárnyat bont,
megérinti arcomat.
Igézet ragyog.
Gyönyörű zene
éled nimfák hárfáján.
Szeretet lángol.
Remény sarjadzik,
hiszek egy jobb életben.
Isten megölel.
16.
Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Hit
Szívemben alázatos csend
így december közepén.
Nyirkos ágakat lenget
a zabolátlan szél.
Hiszem, jönnek még jobb
napok, s az élet fáján
rügyezni kezd az igézet.
Gyönyörű lombkoronát
sző a szeretet melege, mi
mind ott állunk alatta,
s fogjuk egymás kezét.
17.
Dittrich Panka: Meghitt percek
Örök gyönyörű igézet:
Jézus született szenteste.
Decemberben az emberek
hisznek benne, jobbá lesznek.
Fényes gyertya díszeivel
csak szeretnek szíveikkel.
Cinkos élet, jön január:
kidobva a karácsonyfák.
Sepert tüske félúton jár,
meghitt percek sorsa kószál.
18.
Szeretet ünnepén – shf/Istvan Hanyecz haiku sor
Boldog szivemben
szeretetnek lángja ég
ragyog Szentestén
*
Gyönyörü Télen
csillog hó decemberben
zord kies tájon
*
Fagyos igézet
engem is megigézett
havasi élet
*
Boldogan hiszek
Karácsony varázsában
a szebb jövönkben
*
Legyünk mi jobbak
Szeretetnek ünnepén
ne csak igérjük
19.
Dél Tamás: Szivárvány
Állok a hófödte réten.
E fagyos szélben
más dermedne,
én tisztulásom várom!:
– Egyetlen percre
szaggassa szét
szívemben,
legyen e lét,
csak egy borzasztó álom!
– De mi az ott?
Egy pulzáló,
sárga fény a hó alatt?
– Persze, hogy nem marad!
Sárga láng vág
az égnek;
élettel telivé teszi
a dombvidéket:
Gyermekek hada –
no, ez nem haditudósítás –
szánkóverseny;
víg dana.
Hol nincs sírás,
hisz ki elesne,
még jobban kacagna.
– Ez mi volt? Igézet?
Ok, hogy
körbenézzek.
Most egy dobbanó,
piros lángot látok:
– Igen, itt-e virágzó
bokor alatt,
érzem át újra,
szűziesen, arcpirító,
első csókomat.
– Ez gyönyörű!
– Vajon, van még belőle?
Narancsszín
játszik be
amott a télbe.
Villan,
s beburkolja az ég alját.
S a határt,
hol megszámlálom a hegyeket.
– Ezeket
meg kell másznom!
– Gyerekes?
– Látom! De fogadalom!
S most mosolygok,
hisz teljesítve!
S ott fog a dalom
az utolsó zenitre.
Hiszem, hogy
lesz következő is!
– A szeretetnek
ilyen zöld a fénye?
Csak ő hajtja szirmait
a jégre;
úgy súgja nekem:
– Lehetsz boldog
a legborzasztóbb helyen!
S ez nem
virágéneknek hangzik,
hanem: – Hitelesen!
Kék fény!
– No, nem bűnügyi jelentés –
hanem a tó tükre,
hol legyőztem magamat.
Hol nem húz már a mélység,
mikor vidáman
kergetem a halakat.
Van ott még egy.
Lüktető lila:
Egy röpke életnyi
szeretet-köszönet;
s a bizalom-hátha!
Meggyógyulsz
e szabadságot visszaadó
határba?
Ragyogó szemmel
tértem haza.
S mindenhol:
– A „nem értem!”
Decemberben,
soha nem volt még
szivárvány az égen!