MEGADOTT SZAVAK:
PILLANAT, VIGYÁZZ, MÉLTÓ,
SZÁZTITKÚ, SÁRANYAG, LÉNYEG,
EGYEDÜLVALÓSÁG, TUDAT
Mukli Ágnes: Eperfa
Házunk födelére könny hull…
Lassan folyik végig a száztitkú
vályogház behorpadt falán.
Mint sáranyag elkeveredik,
lassan oson bajban elhagyott,
éjjé vált bocsánaton.
Pillanattá édesül az emlék.
Egyedülvalóság fátyolozza be
a tenyérnyi udvart,
csokrokat bont, köt, fon
egyszerre a méltó emlékezés.
Muskátlik nyílnak, ringat a szél.
Vigyázz, megárad az éjjel, esik,
lelkeket nemesít a csöndes magány.
Felüdít a csobogó sodrás,
egyszerre ébreszt a tudat,
hogy az eperfa rég kiszáradt…
Kutasi Horváth Katalin: Egyetlen voltam
Ha eljön majd a végső, kegyetlen pillanat,
Remélem, méltó lesz a beteljesedés,
Oly nehéz volt minden apró kis mozzanat,
S annyira fájna a teljes feledés!
Hogyan is vigyázzak, ha megőrült a sátán,
Hiába lapulnék, bárhol utolér.
A források sem tiszták, bárhogy is kívánnám,
Védelmet veszítve csak elkárhoznék.
Sáranyagom gyarló vágyakkal mintázott,
Száztitkú lélekké formálódott ugyan,
S tudatom megőrzi egyedülvalóságom,
Más se higgye, hogy hasonló volt tucat…
Kutasi Horváth Katalin: Átjáró
Azt hiszed, hogy ismersz,
Ám száztitkúvá lettem.
Lelkem labirintus,
Melyben eltévedhetsz.
Figyeld, merre tartasz,
Elég egy pillanat,
S elveszhetsz énbennem.
Tudatom megőriz,
Mutatja az utat,
Vigyázzuk épségét,
Méltó emberségét!
Sáranyagból gyúrtak,
Engem is és téged,
Ezt az egyet nézd el,
Bocsásd meg kettőnkért,
Mert egyedülvalóságod
Szűkíti járatunk.
Kutasi Horváth Katalin: Mátrafüred felé
Száztitkú völgy vezet,
Örök a pillanat.
Múlt árnyékán elmerengsz,
Szemed kallómalmokat kutat.
Lelkedre misztikus fény vetül,
Sáranyag-voltodat feleded.
Vigyázz, ha itt maradsz,
Jelened eltemet,
Méltó a jelenet:
Puha moha betakar,
Évtizedek könnye hull,
Tudatod elfolyik,
Patakmedret alakít.
Korhadó fa a tanúd,
Levelei közt heversz,
Avarrá alakulsz,
Porladó emléked itt lebeg,
Egyedülvalóságodért remeg,
Hiába keresed,
Szellőként elsuhan.
Varga Katalin: Neked
Soha ne neheztelj rám , nem akarlak bántani.
Rossz gondolatokat röptető vágyad dobjad ki!
Csaló ne legyél, csak hallgass a szívedre mindig…
Végül segíthetsz szomorú lelkeden, csókolj, így…