- Klotz Mária: Bégetés
Vörös vér-szőnyeg a rideg harcmező,
sittek, törmelékek kupaca emelkedő,
bégess birka nép, hallasd jaj-hangod,
rozsdásra tiporják ép emberi rangod.
Háború tapossa szét a béke-életteret,
gonoszság, gőg tölti be a föld keretet,
harangkondulás jelzi, ütközet tombol,
lelket, testet, életet, glóbuszt rombol.
Bégess birka csorda, hallasd érdeked,
tudod jól, hiába harsogsz dúr-éneket,
csak egy pont vagy az univerzumban,
magadra találsz a szakramentumban.
- Varga H. Mária: Egy jelre várva
Árnyas fák alatt bárányok,
üres tekintettel állók…
mint eltévedt bárány állok,
egy jelre, én nagyon várok.
Harmatos fű énköröttem,
rég’, mikor benne lépkedtem,
oly boldogan hemperegtem,
amikor még fogtad kezem.
Lombos fa takarja „jelem”?
Ezért keserves életem?
Nap sugara se ér engem,
falevél zárja felettem.
Hallgatok, mint a bárányok,
a jelre még mindig várok,
tán eltévedten kószálok,
és kiutat nem találok.
- Győri Nagy Attila: Birkaország
Birka népnek van hazája,
rétjein kövér fű terem,
vizei kristálytiszták.
Ettől jóllakott folyton,
a birka azt hiszi, boldog.
Táblák jelölik ki útját,
a vezetők az irányt,
a célt, s a gondolatot.
Kiszolgálják, nem éhezik,
a birka azt hiszi, létezik.
Csendben egyél nyugodtan,
bégess, mindig egyformán,
és sose kérdezz.
Ugassanak csak a kutyák,
az mind ellenálló sumák.
Birkaország ellensége közös,
a vezérük megmondja,
ki a farkas, ki a barát.
Ne legyen ellenvélemény,
másfajta hit, vagy remény.
A száradt füvet fald mohón,
élvezd ki áldott ízét,
fald mannaként.
Idelent a vár alatt,
ítélkezhetsz, most szabad.
- Horváth-Tóth Éva: Szívem szelíd
Szívemben dúltak
vad viharok,
lobogtak lángok,
űr kongott benne,
reszketett félelem.
Volt, hogy éhezett,
túlcsordult máskor,
kapott sebeket,
gyógyult, hegesedett,
és nyílott ágain virág,
kamráiban titkok
ültek a polcokon,
mint a befőttek.
Néha kóborolt,
vágyódott is eleget,
szőtt álmokat,
szépeket, színeseket,
csüggedt, csalódott,
de legtöbbet mégis
szeretett.
Most szívem szelíd,
mint a bárány,
és követ téged,
menj bárhová,
én már mindig
maradok, Teveled.
- Jószay Magdolna: Nem buták
Akár hiszitek, akár nem, a birka
nemcsak hasznos, de értelmes jószág.
Igénytelen, jövedelmező, népszerű,
egyáltalán nem érdemel degradálást.
Memóriája jobb, mint sok emberé,
alábecsülik igazságtalanul.
Okos, intelligens, érzelmei vannak,
sokan ítélkeznek alaptalanul.
Nekem volt szerencsém régen
ismerni birkákat közvetlenül,
egyikük elém jött, szerettem, jó fej volt,
ma is csodám tárgya, hogy ismert és örült.
Nézzétek meg a sziklamászó juhokat.
A frász is kerülget, ahogy felmászik,
a szinte függőleges, meredek sziklákon
– látszólag hidegvérrel – közlekedik.
Ne nézzétek le a birkákat.
Hasonlóan a sertéseket – értelmesek.
Csirkém, tyúkom is ölbejött, hihetetlen,
mily okosak, értők és bensőségesek.
- Kisznyér Ibolya: Eső után
Vízcseppek kapaszkodnak remegve a fűszálakon,
áttetsző kristálycseppek, szétszórt rendetlenségben,
napsugár rejtőzik a felhők felett sejtelmesen,
kicsiny gömbök érzik, suhannak majd a levegőben.
Egy tócsában többen egymásba kapaszkodva gyűlnek,
benne tükröződnek, csillogón, a fák mint önarcképek,
nyájat utolérni szolid bárányok, sietnek, igyekeznek,
legelőre vágynak, erőt, akaratot ad gyomruk, éhségük.
A mező nyújtózik, ébredezik, élénkül eső után, kedvesen,
fűszálak igazítják soraikat, élénken természet rendjében,
az élet csendesen, békésen folytatja útját, medrében,
a végtelen bölcsesség nyugalma árad, mezőn, földön, égen.
- Gáspár Klára: Az új kapu
Ahogy az új kapura a borjú bámult,
most magát birkának érezte,
hogy otthonán megint csak ámult,
és a helyét most sem lelte.
– Múúú – szólt halkan a bikához,
– ez a kapu nyitva áll.
Vajon, az én gazdám lesz ott,
aki engem belül vár?
– Eridj gyorsan, borjú fiam!
Foglald el a helyedet!
Már hallom, egyre hallom
hátul a juhsereget.
A főkolompost követi
a hatalmas birkanyáj.
Csak azt hallod, hogy beee, beee,
de helyed ott bent nincsen már.
Sokan vannak, csak bégetnek,
felfalnak minden jó falatot,
míg te, kedves kicsi borjam,
csak a kaput bámulod.
Látod, fiam! Ezért van az,
hogy a birkák vidáman bégetnek,
mi meg marhák, csak bámulunk,
hogy minden kaput átfestenek.