MEGADOTT SZAVAK:
FONTOS, RENGETEG, HALVÁNY, HOLNAP, NYAKKENDŐ,
INTERNET, LÁZASAN, TELEFON
Gősi Vali: Önző álom
Különös, hogy csak halványan emlékszem arra a régi álomra, pedig nagyon fontos volt számomra. Megtörténhet az ember életében, hogy az emlékek, álmok egyszer nagyon fontossá válnak, bizonyos esetekben mindennél fontosabbakká.
A temetés után néhány nappal történt. Akkor, amikor már hetek óta álmatlanul vegetáltunk mindhárman: férjem, és huszonkét éves lányunk, Orsi is. Hiába kezdtünk újra dolgozni a temetést követően azonnal, az esték és az éjszakák így is végtelennek tűntek, a semmibe elúszó nappalok után.
Csak járkáltunk fel-alá a hatvanhét négyzetméteren, lelkünkben az ólomsúlyúvá váló felfoghatatlan hiánnyal, és valami jeges ürességgel. Időnként lázasan kutattunk valami után, amiről pontosan nem is tudtuk, hogy micsoda… Valami üzenetre vártunk még Tőle, és talán valami csodára, hogy megcsörren a telefon, és újra meghalljuk a hangját – de mindhiába. Ami történt, visszafordíthatatlan volt, és fogalmunk sem volt, mit tegyünk ebben az eszelős kétségbeesésben.
Ezen az estén is valami őrület vett rajtunk erőt, rámolni kezdtünk a fiókok mélyén, a szekrények polcain, a könyvek között, és mindenütt, ahol még ott volt az illata, a félbe hagyott mozdulatai. Előkerült a rengeteg családi fénykép. Görcsösen kapaszkodtunk a megdermedt emlékekbe. Aztán megint róttuk a métereket, föl-alá a lakásban, és időnként hangosan, elerőtlenedve sírtunk.
Hajnal felé megint aludni próbáltunk – másnap dolgozni kellett, és mosolyogni… – visszafojtani a sírást, és lehajtott fejjel, némán torz mosolyokat szülni, viszonozva a félénken, tétován felénk küldött, néma pillantásokat.
Hirtelen zuhantunk álomba mindhárman, a nappali szobában, kisírt szemmel, égő gyertya mellett. Elalvás előtt arra gondoltam, hogy mindent odaadnék egy álomért, egy álombéli, élőnek hitt mosolyért, mozdulatért… „Egész életemben a karomban tartanám, akár betegen, bénán is, csak visszajönne hozzánk…” – hallottam még saját hangomat, valami kábulatban.
Aztán észrevétlenül elnyomott az álom: egy tolókocsiban ült a fiam, az én gyönyörű, száznyolcvan centis, izmos, mosolygós, életvidám gyermekem, soványan, törődötten, sápadtan, élettelen, vézna végtagokkal. Arcán és szemében huszonhat évnyi, közös életünk során sohasem látott, mélységes szomorúság. Ma is hallom az álombéli hangot… – Elviszel sétálni, anyu?
Majd olyan hirtelen, ahogy álomba zuhantam, felébredtem. Körülöttem, a kanapén és a fotelben, félig ülve, mélyen aludt mindenki. Az asztalon a gyertya majdnem csonkig égett, a forró viasz csorgott le a szőnyegre, a pislákoló gyertyacsonk eldőlve, örök nyomot hagyva ott.
Kábultan takarítani kezdtem, és arra gondoltam, itt volt a fiam… Álmomban eljött, hogy megtanítsa: önzőség még a gondolata is, hogy egy életvidám, egész életében a sportnak hódoló, örökmozgó fiatalember tolókocsiban éljen. Tiszteletben kell tartanom a döntését: életet mentett, olyan áron is, hogy belehalt… Soha többé nem hívtam ezt az álmot.
Számomra ez a halhatatlan szeretet üzenete volt. A gondoskodó szereteté, hiszen ha nem ébredek fel abban a pillanatban, talán lakástűzben veszünk oda mindhárman.
Aki feltétel nélkül szeret, az örökké él. Árad utána az a semmihez sem fogható érzés… – elhagyott ruháiból is… – és mi, akik itt maradtunk, viszont – szerethetjük azokat, akik már visszatértek az örök körforgásba, ahol lélekben mindig együtt lehetünk.
Talán ez lehet az örök élet… – a Szeretet. Ilyen egyszerű volna?
Viemann László: Figyelmeztető
Fontos választás előtt állunk, mert az Egyesült Államunk Alkotmánya veszélyeztetés alatt a jelen kormány tevékenysége miatt. Népünknek minden polgári joggal a törvényt védelmezni kell, hogy az ne történjen meg, erről a nép figyelmét elkövető hat hónap felvilágosítása szükséges, vagyis szavazási jogával védje, és mindez világos legyen, amikor novemberben leteszi a választó a kötelezettségét. Ezért az ellenállók mindent elkövetnek megakadályozni a fentieket s végére vinni azt a törvényt, mi útjukba esik, próbálják az egyszerű nép szemeit befedni szónoklattal, internet útján rengeteg igazságtalanul szőtt érvelésekkel. Különösen oly dolgokat hoznak fel, amiről sokaknak halvány fogalma nincs, és azzal igazságot megszegve szétválasztást próbálnak elérni. Mutasd meg egyszerűséged, vegyed le a nyakkendőd és védekezz ellenük, vedd a telefont, hogy felhívjad barátaid, lázasan toborozz, hogy megvédjed gyermekeid jövőjét, élvezni tudják azt az országot, amit az Alkotmány-Szüleinktől eddig szabad emberként biztosítva élveztünk. Mi sem ad nekünk példát, mint milliók, akik jönnek hozzánk megszegve törvényünket, mert sóvárgás ereje hat rájuk, s akarják élvezni a szabad alkotmány törvényét, jogosan, de még jogtalanul is, és úgy legyen itt a holnapja.