MEGADOTT SZAVAK:
BOLONDOS, BÁRÁNYBŐR, ÁPRILIS, KILESNI, BURKOL, BÚSNAK, FÜLIG, HUNYORGÓ
Vermes Szeles György: Mezei kaland
Bolondos áprilisban báránybőrt húzok,
Hunyorgó mezőn kilesni, hol jár túzok.
Búsnak nem látom, magvakat burkol,
Fű fülig ér, vadász csapdát hurkol,
Már azzal, hogy meglesem, azzal is túlzok
Dobrosi Andrea: Április lova
Tűzről pattan, jégháton jő,
az április bolondos lova,
kiűz telet, kiles nyarat,
cirkuszolni nem tétova.
Fellép báránybőr ruhában,
vagy nyereg nélkül csak pőrén,
enged is, és közben taszít,
röhög a röhögő görcsén.
Búsakat ríkat, mint üget,
vágtája fülekbe vásik,
minden abrakot beburkol
didergéstől hunyorgásig.
Bodó Csiba Gizella: Nem leplezhető tavasz
Bolondos suhanc volt az április,
fülig hunyorgó szeme szegletén
vigyort burkol, erősen palástol.
Búsnak akart látszani a báránybőr alatt,
de lelke kilesni próbált
a zengő, harsogó világra,
mert tudta, nem leplezhető
az újjászülető tavasz!
Varga Katalin: Raplis április
Születtem áprilisban, mert én nem is tagadom.
Tudom, bolondos hónap, búsnak mégsem tarthatom.
Angyal vagyok, báránybőrbe mélyen belebújva.
Szám fülig ér, a humorom sincsen ám burkolva
Szemem hunyorogva kilesi azt, ami vidám
Kosnak születtem, ezt vedd tudomásul kiskomám.
Hanyecz István (shf): Bolondos Április
Mily bolondos nap
Tavaszt vártunk és Tél jött,
hóvihar tombolt
*
Báránybőrbe bújt
napjai áprilisnak,
nagyon szeszélyes
*
Napocska most kezd
kilesni felhők mögül
Kacsingat le rám
*
fülig ért kucsmám,
Sálba burkoltam magam
havas reggelen
*
éjjel még fagyott,
búsnak ferdén állt szeme
zord mínusz láttán
*
korán ébredtem
hunyorgó szemmel néztem
a havas tájra
*
fagyos reggelen
virágba borult kertem
Bolondos Tavasz
Kutasi Horváth Katalin: Burkoltan
Báránybőrt viselnek, pedig rút ordasok.
Sikerült kilesnem, bár szégyenlős vagyok.
Fülig elpirulva bűnük felismerem,
Leleplezésükre gondolni sem merek.
Erkölcsbe burkoltan csap rám szóostoruk,
kínzó börtönné lesz hamis kolostoruk.
Hunyorgó létem míg pislákolni látszik,
bolondos vágyammal víg áprilist játszik.
Hiába is látom búsnak a jövőmet,
nem könnyezem meg majd saját szemfedőmet.
Petres Katalin: Intelem
Báránybőr alól hunyorgó farkast kilesni nehéz,
fülig burkolt álruhában bárkit könnyen becserkész.
Hol búsnak, hol bolondosnak tetteti sunyi képét,
még csélcsap Április is irigyelheti kettősségét.
Mukli Ágnes: A mi sétánk
Bolondos április volt.
Még búsnak látszottak a fák…
Szél hordta
a báránybőr gyapjas illatát,
s mi sétáltunk álmodón.
Büszke platánok
hunyorgó napba néztek,
minden tavaszt fölidéztek,
s kilestek minden ölelést.
Beburkoltál karoddal,
lopva dalt dúdoltál fülembe,
s hallgattad gyorsuló szívverésemet.
Akkor nem mondtál nemet,
mégis éreztem vesztemet
Másnaptól sosem láttalak.
Hanyecz István: Csábító, szeszélyes Tavasz
Bolondos áprilisnak egy hideg éjszakáján
Európának ezen messzebbik, északi táján
Igyekszem itten kilesni a csábító Tavaszt
hi madár csicsergés, amely rügyet fakaszt
Báránybőrbe burkolt áprilisi, zord napok
tréfát űznek vélem ezek a fagyos hajnalok
Búsnak eredt hangulatom eme zord napon
Fülig húztam hát finom szőrme kucsmámat
kék sállal burkoltam fázós nyakam, sétámon
hunyorgó szemmel néztem a csillogó havat
próbáltam kilesni a fürge mókusokat, fákon
báránybőrbe burkolt énem, lassan hazabaktat
Dittrich Panka: Tavaszi szél
A sors báránybőréből, én hálát zengek néked,
kivetkőzve és ringva, mint felhők azúr kékje
üde fényre lelve, ahogy hunyorgó rügy ébred,
bolondos áprilisban lásd, szirmon észrevétlen.
Szellővé szelídül a szél, ha nem látlak búsnak,
kilesni zugokat, ahol százszorszépek nyílnak
csoda csorgásában, akár fütyülhet a szél is,
tán fülig érhet szája, ha esőt szakít mégis.
A tavasz vizet áraszt, úgy burkolja magába,
hisz meleg leheletet óhajt téltől fagyott tájra,
kivetkőzve és ringva, mint felhők azúr kékje,
üde fényre leltem, ahogy hunyorgó rügy ébred.
Lám Etelka: Bolondos Tavasz!
Egy bolondos áprilisi éjszakán történt velem,
amikor sötét árnyak imbolyogtak a várkertben.
Olyanok voltak, mint a fellobbanó,
fehér gyertyák, aranyszínű lángnyelvei.
Úgy suhantak át keresztül-kasul
a múlt, ezer éves romjai felett.
Óriássá nőttek a Hold kacagó fényében.
A báránybőrbe bújtatott farkasokat
hegedűszó, bús dallama bűvölte el.
S fekete macskák hunyorgó, izzó szemekkel
osontak végig az elhagyatott vidéken.
S jött az áprilisi szeszélyes, vadul tomboló zord szél.
Az eső, apró gyöngyszemekkel burkolta be a tájat,
s a viharban, a fák jajgatva, sírva hasadtak ketté.
Mikor elvonult a zápor, hirtelen csend borult a tájra.
Reggelre a nap aranyfénye felébresztette a fecskéket.
Akik kilestek a fülig betapasztott fészekből
a fecskefiókák vidám csiripelése jelezte az új tavaszt.