Szembe jön az aberráció
A keleti szélirány most ijesztővé vált,
ez a világ túlságosan aberrált.
Veszélybe került egyszemélyes hormonháztartásom,
a befagyasztott farhátamat valakinek felajánlom.
A bankot most kerüljétek, jobb a szalmazsák,
gyors sebességgel felvehetőek a szétszórt vakcinák.
Hamarosan csak a Szputnyik,
ami védelmet biztosít,
majd egyre többször szükséged lesz az emlékeztető-re,
hogy ne feledd: hátra megyünk, nem előre.
Szabályosan közlekedők, számítsatok arra,
hogy egyre több őrült kerül utatokba!
Ennek örömére a húsvéti nyuszi jól teljesít,
neki a róka is besegít, ahogy sunyin festegeti
tojásgránátjait.
Vigyázzatok a szerpentinen, mert valamelyik kanyar után
arcát maszkkal elfedve jön szembe veletek a halál!
Jól tudom, soraim kissé zagyvák,
de ép eszem sehogy sem leli meg útját.
Eltévedtem ebben az őrült rengetegben,
vagy lehet, hogy éppen a rengeteg őrületben,
most már semmit sem értek,
csak állok itt elveszetten.
Posztumusz színek
Szíved fölé kokárdát,
szájadra maszkot tegyél!
Most éljük nemzetünk gyászát,
a józan ész elvetél.
A csend most fülsiketítő,
nem leled utad az árnyékhalomban.
Az sem elég szívderítő,
ahogy kiáltasz a maszkodban.
A büszkeség megsebesült,
nincs értéke a szavaknak.
Az ihlet már rég elmenekült
torzítva működését agyadnak.
Vörössé váltak odafenn a felhők,
felcsapó lángokkal ég az ég.
Majd hirtelen minden elsötétül,
színek nélkül, itt csak az üresség.
Posztumusz majd megkapod
életednek színeit.
Most annak örülj, hogy sárkányod
innen hamar elrepít!
Színes jövő
A jövőd ott áll előtted, őt mégsem láthatod.
Ha elveszted reményed, érzed, ahogy kézen fog.
Szépen lassan kivezet a múltból, át sok csodás
jelenen át.
Virágzó tavasztól, meleg nyártól visszakapod lelked
szép szavát.
Végre eltűnt a csend, azzal, hogy kimondtad nevét.
Amit egykor a múltad elvett, most jövőd elhozza feléd.
Ajkad újra elbűvöli a szavakat, körülötted a világ ismét
színes lesz.
Elénekled a lágy dallamokat, melyek eljutnak a
szívekhez.
(Gáspár Klára)