Megtalálva
Mikor fényképeim nézem,
ugyanarra jutok újra,
hogy mindig lekonyul a szám,
mint ki időt szán a búra.
Pedig még humorom is van,
de persze azt sose látom,
csak a lefelé görbülést
arcom közepén a számon.
Aztán meg nem mellékesen
a két szemem apró kavics,
szinte észrevehetetlen
alkotóelemem ma is.
Szóval, mit látok, borzalom,
mégse más, csak hozott anyag,
mindenki ebből dolgozik –
kellett, hogy megtaláljanak…
(Dobrosi Andrea)