- Klotz Mária: ubul
„utálatos unalom” uralkodik
urizáló utasunkon.
utazótáskája undorító,
utakon udvariatlan.
uborkát uzsonnázik,
uzsorakölcsönt utalgat.
undokságból uszkárt ugráltat,
ugatásra unszolgat.
ugyanakkor utóvizsgázik,
ugribugrink un-univerzális.
unalmas utónév ugye, ubul,
ujjé, ufó utánafúj.
- Petres Katalin: Mitől függ?
Ubul undok undorral töpreng,
az iskola vajon kinek-minek?
Ugyan utána okosabb lesz-e?
Utálatos unalom egy helyben
ücsörögni folyton csendben,
kint meg zajlik a víg élet eközben…
Ursula unos-untalan vele szemez.
Lehet, mégse oly rossz hely ez?
Kék szeme huncutul villog,
szőke haján a napfény csillog.
Most már azt is tudja,
a sulit miért nem unja.
Ursulával uborkás szendvicsét
a szünetben vígan megosztja.
- Jószay Magdolna: Unaloműzés
Unszoltam unokaöcsémet,
ne törődjön bele holmi
utálatos unalomba, semmi
oka rá. Ezernyi dologgal
foglalkozhat, az udvaron
ugrándozhat, uszodában
uszonyt húzhat, ugyan miért nem
tesz ellene, hogy az
undok unalom utolérje?
- Záruba Károly Valér: Unó
Unos-untalan
Undorodva, untig
Unom unalmát
- Kisznyér Ibolya: Sóvárgás
Undok ujjbegy, sajog zsibbadt kézen,
befőtt, lekvár vár, főzésre készen,
undor untat, pöckölés meggymaggal,
ugrat, utolér csúfolódással.
Unszol, uborkafára küld hangja,
a regény vár, mi lesz a lány sorsa,
utálatos unalom, rég bánom,
csak lenne még egy ilyen alkalom.
- Horváth-Tóth Éva: Unalom
Szürke szobámnak szürke peremén
ücsörgő napfény-boholyt szemlélek,
unszolná ugrásra a két szemem,
hátha a port keringőre kérné,
nem ugrik, nem kering, makacskodik
az a lusta-pisla kis fénysugár,
moccanatlan a szobabelsőm, s lám,
a csend arany uszályán utazik,
az idő mintha foszló gyolcs volna
hamvadón unszolja unott kedvem
csak méla ábrándok tekeregnek,
és halkan szakad a perc, az óra,
de napok múlva a rohanásban,
mikor porcsillagok vesznek körül,
s futok megállásra képtelenül,
vágyom utálatos unalomra.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Nem érek rá unatkozni!
Utálatos unalom engem ugyan utol soha nem ér.
Reggeltől estig dolgozom, hogy unatkozzak nem hagyom!
Hisz’ úton, útfélen akad tennivaló – ha más nem, hát írnivaló.
Ha erdőt járok, utamon új, szép és finom gombák várnak,
lehet, pörkölt lesz belőle, vagy télire majd megszárad.
Nyugdíjasként unatkozni, unalmamban siránkozni,
engem bizony nem hallotok! Mindig van cél, tennivaló
Olvasni vagy varrni való, sőt: néány kínrím – írnivaló.
Utálatos unalommal folytonosan így harcolok,
és lehet hogy még új utakra és barátokra is találok.
- Szabó Eszter Helka: Egy reggelem otthon
Ebben az uratlan univerzumban, amit Révfülöpnek hívnak, bedőlt vállalkozások, elhanyagolt épületek kísértenek. Az a néhány száz méter, amit a vasútállomástól a hajdani Hullám szállodáig megtettem, lehangoló volt. A húsáruház épülete máig gazdátlan. Az egykor hófehér falakat pókok vették birtokukba, kényelmesen berendezkedve a sarkokban, kiszögellésekben. Vártam a találkozást a parányi vegyesbolttal a Hullám földszintjén. Gyakran vettünk ott ezt-azt strandolás előtt. Az utcafronton senki és semmi nem adott életjelet. Gyanakodtam, hogy ez az épület is gazdára vár. Mindössze egy csálén álló plakát hirdetett valami pizzafélét, ám vendéglátásnak nyomát sem láttam. Na, majd a tópart, a Hajóállomás közvetlen környéke, az ki lesz glancolva! Tévedtem. A játékgépek még álltak. Az egyik fölött felirat: „Nem jó. Nem működik. Ne használd!“ Eszembe se jutna, gondoltam, hiszen mindig távol álltak tőlem ezek az utálatos unaloműzők. Rádöbbentem, hogy semmit sem tudok azokról, akik használják őket, azt meg főleg nem, hogy miért. Kétlem, hogy pusztán az unalom miatt szoktak volna rá a pénznyelőkre. Bennük lehet a kivagyiság, a versengés vágya, aztán egy idő után a megszokás.
Legjobban Magdus néni egykori tejboltja és a régi Ibolya cukrászda lepusztult épülete fájt. Kíváncsiságból megkerültem a monstrumot, hátha valamelyik zugában zajlik az élet, de semmi. Az emeleten volt már mozi, tanácsterem, községháza, a földszinten is sokféle vállalkozás, még bár is táncosnőkkel és kétes hírű alakokkal. Most csak egy tábla figyelmeztet, hogy balesetveszélyes a lépcső. Ez azért több, mint a szokásos uborkaszezon unalma. Ez maga a halál.
A víz szélén valami undorító uszadék lebegett, s jött hozzám egyre közelebb és közelebb. Megvártam, amíg a kőhöz csapódik. Talán haleleség lehet, ami reális feltételezés, mert sok a horgász errefelé. Most is közeleg egy férfi, kezében pecabot a vödörrel, hóna alatt kempingszék, hátán horgásztáska. Ideje cihelődni nekem is, hiszen tízre az iskolában kell lennem. Búcsút intettem a parknak és a tónak, amely valószerűtlenül kék volt. Az legalább feledtette velem ezt az unszimpatikus urambátyámvilágot.
Rá vagyok utalva utópisztikus látomásaimra, hogy legyen erőm szembesülni a jelennel. Ha nem lett volna rajtam a hátizsákom, utcaköveken ugrándozva közelítettem volna hajdani iskolámhoz. Örültem, hogy a Káli úton még minden a régi. Ami mégis új, az így van jól. A 16. sz. alatt működik most a Herczeg Vendégház. Nett és takaros. Még a kertben parkoló Mazda is megdobogtatta a szívemet. Legalább a mi régi házunk nem áll üresen. Magamat érzem csak súlytalannak. Ötven év után, szám szerint a második osztálytalálkozónkon csak arról tudok beszámolni, hogy mindig elkerült az unalom undora.
- Jószay Magdolna: Nem létező unalom
Emlékszel? Uzsonna után
udvarunkon ugróköteleztünk,
labdáztunk, tollasoztunk,
s mindig nagyon elcsodálkoztunk,
ha valaki unatkozott, ugyan
hogyan is fordulhatott
volna elő köztünk ilyen fogalom,
mint az utálatos unalom?
- Dobó Georgina: Unom
Félelmetesen fanyarog, fáj szívem miattad, mert
Nem kellek. Unottan unom visszautasításaitok végtelen számát,
Szerelmeitek megtagadását. Mennyi mérhetetlen fájdalom?!
Milyen mennyiségben hordozott, hatalmas horderejű
Tagadhatatlanul tagadott töménytelen hazugságaitokat
Mennyire szánom. De már nem bánom. Csak csalódottan
Állok álmatlan éjszakáim tükrében tűnődve azon, hogy
Mekkora bánatot boronáltok bomlott elmémbe.
Reménytelenül remélt érzéseim viszonzását várom önfeledten.
Hiába. Hiányzol, hihetetlen, kifejezni azonban mégsem tudom.
Felesleges is, hisz unod, tudod.
- Dobrosi Andrea: Utálatos unalom
/Édesanyámnak/
Neked utálatos unalom!
A semmit rám dőlni nem hagyom –
mondod ma is változatlanul,
nem nő az uborka ugaron…
Nem, te nem leszel mozdulatlan,
mindig unottan ugyanabban,
kinek csak a merev póz jutott.
Neked az ugrásig utad van,
és közben kezem mindig fogod,
mint egy vadászkutya a botot;
csak én érzem úgy, elengeded,
mert unalmamban unatkozom.
“Nem, olyan nincs: tenni nem lehet.”
Ezt nem csak gondolod – megteszed,
utánozhatatlanul ugrasz,
ahogy egy veréb vagy szöcske megy.
- Gáspár Klára: Nem ismerem
Az unalmat utálnám,
ha ismerném őt.
Ha nem tudnám, hogy hogyan
töltsem el az időt.
Egyik napomat sem ronthatja el
az utálatos unalom,
hiszen én ügyesen
segítek magamon.
Univerzumomat ujjáteremtem
és tovább alkotok,
mert egyre csak ostromolnak a
szebbnél szebb gondolatok.
Írni sincs mindig kedvem,
jól tudom,
olyankor utolsó utazásom képeit
filmecskébe rakosgatom.
Miután a sok képet
gondosan összeválogatom,
majd hozzáillő zenét
keresek a jutubon.
Ez a filmecske lesz
utolsó utam utóhatása.
Újraélt pillanatok, és így
megmarad az út sok villanása.
Utána ujjongó unokák
hada megérkezik,
és zsivallyal, nevetéssel
a szoba megtelik.
- Keczely Gaby: Felborzolja hajam
Felborzolja hajam ez az
utálatos unalom.
Megdörzsölöm szemem újra
s követlek új utadon.
Csoda –, kibírom, hogy csúnya,
undorító uralom
hagyja itt a lenyomatát,
s lesz egy szürke, monoton
életem. És akik hagyják,
– utolérne undorom –,
hogy én féljek, – belém fojtják
azt az undok utószót.
Nem akarok szülni még egy
utolsók közt utolsót!
14. Dobó Georgina: Utálatos unalom
Utálom untatni szíved gyengéd rezdüléseimmel
Undorodom undorító hájamtól, mely napról napra duzzadva dagad.
Uszított uszkár támad rám, elveszi elmém maradék mámorát.
Szeretett szerelmem szenvedélyes, szívszorító szirénjét,
Mely mégsem vonz vigadni akaró lelkemhez.
Utalom unottan a csekkeket, kontóm kontúrja kiapadva.
Unom ujjaimat, melyet gyűrű nem szorít. Szisszenve
Kiáltok kiéhezetten kiélezett helyzetekben kintről
Beesett bánatos szemekkel. Olyan szánalmasan szánom a múltat,
A folyamatosan folydogáló csermelyek csendes fohászát
Fokozottan fontolgatom folyó ügyeim lezárását,
Mit hiába gyűlölök, fölöslegesen unok, nem tudom.
- Sági Klári: Előadáson
Már több mint két órája mondja. Az előadó nem nézi a hallgatóit, nem figyel rájuk, csak beszél-beszél, pörgeti a prezentáció képeit. A résztvevők már jó ideje mocorognak, van, aki unott undorral ingatja a fejét. Mások ujjaikat ugráltatják az asztalon. Néhányan bekapnak egy falat csokit, mások isznak egy kortyot, de a levegőben már érezhető, hogy az általános utálatos unalom erőt vett mindenkin. Az ott lévők legtöbbje, uccu! ugrásra készen várja, hogy végre valahára elrendeljék a szünetet.
Ugye, unatkozó, fáradt és elégedetlen arcokat nem észrevenni egy rutinos előadónak nem szép dolog?