01. Kristófné Vidók Margit: Körforgás
Tudod már világos lett előttem
miért élhetünk, tisztán bűntelen.
Nem szólok, ne mondd, hogy képzelődtem,
idő-pillangók szállnak végtelen
lebegő fényben, ott fenn magasan,
ahol alkonyatkor az ég fénylő
bíbort csillant, hol a vágy ellobban.
Távoli jövő fest az örvénylő
égboltra álmatag, hold- színeket.
Az éjfátyol sejtelmes ködén át,
lassul a mindenség szívverése,
és úgy simul újra egybe csodát
teremtve az angyal érkezése.
02. Klotz Mária: Álom-üzenet
Alkonyatkor rám telepedett
a beszédes álom, jaj, átölelt,
világos üzenetet szuggerált
bús lelkembe, kissé feltüzelt.
Alélt szárnyalással csapott le
rám suhogó, angyal álcával,
távolról indulva, magasan
körözött szárnyas árnyával.
Lassulva, mély döfésként ért,
súgta-búgta: ébredj már fel,
soha szenvedj a semmiért!
A kikelet újra magasra emel.
távolról indulva, magasan
körözött szárnyas árnyával.
Lassulva, mély döfésként ért,
súgta-búgta: ébredj már fel,
soha szenvedj a semmiért!
A kikelet újra magasra emel.
03. Horváth-Tóth Éva: Odafönt angyalok
Az ég tetején,
ott fent, magasan,
ezüst csillagpitykék
messzi lüktetésén
is túl, ahová nem ér
el a sötét, ahol mindig
világos van,
angyalok suhognak,
szárnyuk hófehér,
hangjuk a csönd,
álmos pilláik mögött
szemük forrásként
tündököl, glóriájukon
a fény dalra fakad,
ők vigyáznak
miránk, itt lent,
Te is köztük vagy,
alkonyatkor mentél
a tavaszban,
azóta lelassult
kertedben az élet,
mint szirmokon
a színek, megfakul
emléked…
Te vagy őrangyalom
vigyázz rám
míg élek, kérlek!
04. Kalocsa Zsuzsa: Mécsek gyúlnak
Bíborban tündököl az alkonyat
Lassul a nesz, már nincsen semmi zaj.
Távoli házakban fárad a fény,
anya mond gyermekének szép mesét.
Angyal hárfán játssza legszebb dalát,
Halovány fény ragyog át ég fodrán
ott fent a magasban, mécsek gyúlnak
majd hajnalra az űrben kihunynak..
05. Lám Etelka: Angyal
Csillagszemű angyal repül magasan
a fehér felhő között, megnyitja szíved kapuját.
Alkonyba lelankad a piros rózsa, illata lebeg
a távoli kék hegyek felé.
Gyöngéd csendbe lassul a fekete éj
színes kavicsokat gurit a hajnal hosszú haja.
Lágyszellőn esőcseppek hullanak, derül ég
világos aranymezőn , gyöngyöt fűz a reggeli harmat.
06. Dobrosi Andrea: Minden perc rohan
Elbújt VILÁGOS,
ALKONYON sor van,
mindenki ÁLMOS,
már kábulatban;
csak egy ANGYAL az,
(a TÁVOLI fény)
ki ébren marad
az ég közepén…
két szárnya lebben,
s repül MAGASAN,
lassul a lég fenn –
minden perc rohan.
07. Klotz Mária: Impresszió-giccs
Tavasz húzogatja a szoknyáját,
leporolja róla a zord tél baját.
Bölcs, hisz kikiáltja a világnak,
ébredés, vége a tunyaságnak!
Tündér is suhan messzi égből,
lágy szellővel érkezik a légből.
Lassul, üde napfény táncot lejt,
napnyugtakor éj-titkokat rejt.
Bágyatag, már alváshoz készül,
langalétán a telihold is élénkül.
08. Kutasi Horváth Katalin: Szárnyak nélkül
HALOVÁNY a hold ma,
felhő fátyolozza.
MAGASAN vándorol,
nézem álmodozva.
Hogyha SZÜRKÜLETKOR
elkomorul arcom,
TÁVOLI csúcsokon
folytatom a harcom.
FÁSULT hétköznapok
eltiporják vágyam,
LELASSUL a léptem,
nem nő ki a szárnyam.
Nem lehetek ANGYAL,
kicsit sok a bűnöm,
bár nem vagyok ördög,
jelenem legyűröm.
09. Jószay Magdolna: Éjjeli csillámpor
Az éjszakában fent magasan áll a Hold,
úgy érzékelem, talán lassul az idő,
s nem vagyok fáradt… vagy csak álmodom?
Távoli messzeségben ezernyi drágakő
ontja sziporkázva csillagfényét –
látványos; sokára lesz még világos!
Megnyugszom, szívemre angyal száll le
a csillagok közül; bánatot tisztára mos,
gondokat, gyarló bűnöket e pillanatban
semmivé fúj… mosolya csillámporos.
10. Keczely Gaby: Tavaszváró
Hosszabbak már s világosak a nappalok,
magasan jár a büszke Nap, mint angyalok.
Szürkületkor még csak álmos sem vagyok,
távoli még az éjszaka oly nagyon
lassulnak a mélykék színű pillanatok.
11. Gáspár Klára: Fényes álom
Alkonyatkor piroslik az ég,
lassul a szél, hallgat a lég.
A távoli tájakon szunnyadó fény,
egy lángoló emlékről mesél.
Angyal szárnyán érkezik az álom,
mosolyát még ma is jól látom.
Világos, fénylőcsillag ragyog szemében,
ott magasan, az éjszaka ölelésében.
12. Kisznyér Ibolya: Hétköznapok
Világos nappal sem látja egymást,
magasan ül, többnek véli magát,
reklámot bogoz, vár különlegest,
hiszi, különb, külső ad értéket.
Alkonyodik, távoli sugárban,
álmatag nap olvad aranyában,
a fény lassul, átül ablakokba,
angyal sző tanmeséket álmokba.
13. Petres Katalin: Jelenség
ragyogó hófehér szárnyú angyal
rajzolódott elő izzó alkonyatkor
a távoli felhők mintájából magasan
lebegett álmos tekintetem előtt
éreztem lassul a rohanó idő
bennem a béke halkan kinő