Leírás
Ács Bódog Sándor: Ecetke és Tódika (2. rész) – A Tündérkert
A két elárvult, majd szerető, gondoskodó pártfogóra találó lánycica, Ecetke és Tódika története máris sokakhoz eljutott, s most közkívánatra – és persze az újabb élmények révén a szerzőben, Ács Bódog Sándorban felerősödő belső lelki-írói késztetés hatására – folytatódik, s újabb szereplőkkel, kalandokkal bővül. Mindez közvetlen, őszinte, bizalmas, egyszerű és mégis emelkedett, sokszor derűs hangon!
Közben a földöntúlinak mondható béke, ami a Tündérkertben újra meg újra megszállja az embert és a kis jószágokat, a lelki gyönyörűséget, a hálás, elégedett dorombolást kiváltó együttlét, a különleges összetartozás érzése még erőteljesebbé válik, s ez a felhőtlen boldogság átragad az olvasóra is, mert az író odavarázsol minket rendkívül hangulatos, élvezetes, szemléletes, megszemélyesítésekben gazdag leírásaival.
Bármilyen viszontagságok, veszélyek fenyegetik is e kert lakóit, biztosak lehetnek benne, hogy emberük megvédi, elragadtatással becézi, gondos odafigyeléssel eteti, s mindenféle módon kényezteti, szeretgeti őket, s ha néha elönti a cicákat a féltékenység egy-egy új “betolakodó” miatt – hisz felbukkan a bizalmatlan Marci kandúr, a szépséges fehér Pamacs, majd a kis Tappancs, és azért ott van “a háttérben” Puszika is –, azonnal megbocsájtanak, hisz megértik, látják, érzik: nekik is jut bőven továbbra is emberük kifogyhatatlan, mérhetetlen, féltő szeretetéből.
Külön érdekessége a regénnyé alakuló novellafüzérnek, hogy néhány dolgot más-más szereplő nézőpontjából (is) látunk, ezzel az idő- és elbeszélésrend is érdekesebbé, balladisztikusabbá válik.
(Kutasi Horváth Katalin)
Értékelések
Még nincsenek értékelések.