MEGADOTT ALLITERÁCIÓ:
01.
Black Ice : Riadalom
Rengetegben rókalyuknál,
réce ricsaj, rikoltás.
Riogató ráadása,
rókasásba rohanásban, rianás.
Rigócska rikkan,
reptében rátekint, régi révület.
Rigolyás ruca,
ravaszdi rigmusom, ribizke rügyek.
02.
Kutasi Horváth Katalin: Rikkanás
Régi rejtelmek árnyán,
Fenyőfa ragacsos ágán
Rigónak hangos a fészke,
Rövidke dalt fütyörészve
Kilesem féltett titkát,
Felejtek rozzant kalitkát.
Szállok röpke rovarral,
Békülök nagy hangzavarral.
Jussát hadd követelje,
A rosszat könnyen lenyelje,
Emészd jogosultságod,Rád ragad elfogultságod.
03.
Szabó Eszter Helka: Rockkoncerten
rikoltó ritmus dübörög égő sárkánylehelet süvölt
végig a termen a testek rángása ringás felülről nézve
nem látszik hogy rongyokban riszál a srác rügy robban
így beleremeg a vágyba a gitárhúr hangja megszakadt
azt a lányt valamikor eltiporta az elefántcsorda
riasztó ricsaja emlékére elnémul a tömeg zokogó
erdőkké válnak a kezek remegve rázkódik a gyertyaláng
04.
Holéczi Zsuzsa: A róka reggelije
Róka Rudi reggelije ritkán lehet fácán,
kacsacombot, kis pulykát se visznek neki tálcán.
Szomszédunkhoz lopakodik: gyöngytyúk csalogatja,
még szerencse, hogy e madár a háztetőt lakja.
Pupák! Pupák! Csúfolódik a rőtfarkú rókán,
kuvaszunk rá ripakodik: nincs helyed a portán!
Riadt rókánk messze iszkol korgó üres hassal,
örülhet, hogy nem a gazda fogta meg a vassal! *
(*rókacsapda fémből)
05.
Takács Mária: Répát lopott a rigó
Fekete rigó répát lopott reggel
rátarti, ravasz róka rögtön látta
rárivallt rögvest, rigó hess innen el,
s így lett neki a répa madárlátta.
06.
Takács Mária: Rózsika randevúra megy
Rendes kislány, de rút Rózsika,
rokolyája ritkán rövid,
táncra perdül, ha szól muzsika,
s ráncba rántja szemöldökit.
Ráharapott Robi, a zsivány,
rövid randevúra hívta,
csókokban bizony nem lesz hiány,
s örült, ezt végül kivívta.
Igen ám, de a ronda Rózsát
csak a fényképen látta még,
remélve rappelt hozzá ódát…
meglesz a lány, bármi történjék.
S eljött az este, a várva-várt,
Rózsa rokolyája rövid,
Robi nem remélt ilyen látványt,
mely kettétörte reményit.
Rózsa lába egy kissé görbe,
rőt fürtjei égnek állnak,
Robi bánatát fojtja sörbe,
bizony, jó lenne boszorkánynak.
Méretes tompora rengve reng,
karját ölelésre tárja,
Robi füle a sikolytól cseng,
ő lenne az álompárja?
Na ne, jaj, a csimborasszóját,
Fejvesztve, remegve rohan,
otthagyva csapot-papot, Rózsát,
inkább marad magányosan.
07.
Mitiner Mária: Rém rím?
Régvolt regék homályában,
illó ködben s napsugárban,
régi ráncok kisimulnak.
Mély barázdák mesét mondnak,
rongyos ruhák rumbát ropnak,
rag rímeim tornyosulnak!
08.
Kühne Katalin: Rigófütty
Rózsabokraink rozsdás levelét szedem
Rigónk repked rózsa illata lengedez
Rózsafánkat rázza ringatja rárebben
Rigófüttyös reggelek reményt keltenek
09.
Kühne Katalin: Rendvédelem
Rácsodálkozunk a rikító ruhába öltözött
rádiótelefonos rablóvezérre, ‘ki öklét
rázza, rikoltozik, ráfogja fegyverét a nőkre.
Ők a rohanó rablók elől rácsos kapu mögé
igyekeznek, ott egy bokor rejtekében rejtőznek.
Randalírozó rablókon rajtaütnek rendőrök.
10.
Kühne Katalin: Győzött Rozi
Réce Rozi úszik a patakban
nyomában sorban kilenc kiskacsa
egy rétisas rémületes szárnya
sötét felhőként borul a tájra
megbújnak part menti bokrok alatt
pihegnek és remegnek rettegnek
a récék rekettyésben maradnak
Róka Rudi ravasz tekintettel
rájuk rontva riadalmat okoz
de Réce Rozi megvédi őket
rétisas repül felkap egy őzet
a róka éhes marad eloson
veszély múltával a kis récéink
mamájuk vezetésével úsznak
fejük a vízben hátsójuk égig
mered táplálékot keres-kutat
ragadozók rémes rikoltása
félelmetesen gyors támadása
ellen nem mindig védekezhetnek
11.
Petres Katalin: Egy fészekaljnyi remény
Reményt ringat a szelíd szél.
Apró tojásokon ott ül
rigómama rendületlenül.
Bár tél hidege vissza-visszatér,
a kis teste vacogva küzd,
szívéből szeretettel fűt.
Rámosolyog Tavasz tündér:
– Rigócskáid rikkannak majd
remek, rigmusos varázs-zenét.
12.
Győri Nagy Attila: Újra és újra
rekeszizmaim redőiben megakadt képletek
gátolják lélegzetem, mert elhagyott
Apollo s csak távolról bámulom
lépteit romjaimból remélve
múzsáim új csókját, Minerva ölelését
legyen újra kikelet, táncolj
velem Flora a megtisztulás ösvényein
letiporva a riadt rémületet,
teret nyitva Ianus kapui előtt, hogy
belépjek az áldott termékenységbe
rózsák illatával beszórt papíron
születnek majd új csodák, mert mindig,
újra és újra felmegyek a szent hegyre
és körbetekintek Iuppiter világában, ahol
megtalálom az erőt a lélegzethez