MEGADOTT ALLITERÁCIÓ:
01. Vermes György: Haiku
Szavakat szaval
Szenvedéllyel, szótlanul,
Szívvel szöszmötöl.
02. Petres Katalin: Szerelem sirató
Szavakba szőtt szelíd álom,
szivárvány szirmos virágom,
szememből szivárog könnyem,
eltűnt szökevény szerelmem,
mély bánat szorítja szívem.
03. Petres Katalin: Ophelia
„Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!”(Tóth Árpád)
Százszorszép szirmait tétován tépkedi,
Hamlet szívszorító szavai sziszegnek
ádáz félelemtől fortyogó fejében,
szisztematikus számítás színteleníti
hajdan szivárvány színeit szép szemében,
apja balga veszte, a véres valóság
abroncsa zakatoló szívét szorítja,
szökik szerelem kínjaitól hűs habokba.
04. Petres Katalin: Bölcselet
Szíven szúrt szökevény szerelem?
Szilárd szeretet, ha megmarad,
csordultig töltsd hála poharad.
Szítsd szüntelen, óvd a parazsat,
melegítse fel a télbe tűnő napokat.
05. Kutasi Horváth Katalin: Foszladozva
Szövevényes szálak
Hálójában forgok,
Foszladozom egyre,
Így elszakadhatok.
Szívesen színeznek,
Szorosra feszülök,
Szánalmas szavakkal
Szurdalnak, befűznek.
Szemembe szökkennek
Haragom szikrái,
Megértem hát végre,
Mire is tartanak.
Félreálltam mindig,
Nem kértem a jussom,
Hogyha mégis kaptam,
Azért elfogadtam.
Más mondja meg tényleg,
Mi s miért jó nekem?
Miért érzem másképp,
Nos, válaszoljatok!
06. Petres Katalin: Szerelem szüret idején
Szüretkor szédítő szerelem szele
fodros felhők fölé röpített,
színpompás szőlőtőkék között
mustos mámorban égtünk.
Szerelmünk nem forrt borrá,
türelmetlen talányok tiltották.
Ezerjó íze izzik minden mustban.
07. Takács Mária: Szenvedélyes szerelem
szép szemed szíved tükre
s ahogy reám tekintesz
szikrát szór szerelmünkre
s heves lánggal körülvesz
szenvedélyt szít szüntelen
szűnni nem akaró vágy
csillapítsd, míg bűntelen
szárnyalhat szív s valóság
08. Petres Katalin: Ártatlan flört
Játszottam színes szavakkal,
játszottál szeles szavakkal,
játszottunk szótlan szavakkal,
szerelem szikráit szórta szemünk,
szökdelve szökkent tova a pillanat.
09. Lénárt Anna: szerelemvallás
szomorú szemem szivárványhártyája
szennyes szavaktól szürkévé szilárdult
századok szabályát szablya szabdalja
szédítő színjáték szilánkokra szaggat
szalmazsákba szenderültek a szavak
szószátyár sziszegve szavatol szépet
szökevény szaladj… szelídíthetetlen
szégyenlős szívem szerelemre szabad
10. Holécziné Zsuzsa: Nehéz a búcsú
Szívem szép szerelme szeméből könnyek peregnek,
Két kezével átfog, s azt súgja: ne menjek.
Utamra nem bocsát, céljaim nem érti,
Miatta is megyek – ezt sajnos nem érzi.
Távoli országba keserves kenyerem,
De ha te is követsz, nyugalmam meglelem.
Szívemnek szerelme! Nem kell hogy elváljunk:
Tarts velem, s „odaát” együtt boldogulunk!
11. Ságiné Szűcs Klára Mária: Levél a (volt) férjemnek
Kedves Apuci!
Kérlek, ne haragudj, hogy a gyerekeink kedvenc megszólításával kezdtem a levelet, de nem írhatom, hogy „életem párja” vagy „szívem szerelme, mert azt elrontottad. A válással köztünk már elszakadtak a szoros szálak. Természetesen a kapcsolatunk két szép, szakasztott apjára ütő fiunk miatt valamilyen formában megmarad. Tudnod kell, hogy csak azért ragadtam tollat, hogy elmondjam, mindig tudtam számtalan szállodai ügyedről, a kis partnereiddel folytatott szédelgő, szánom-bánom kapcsolatodról. Tűrtem szorongva szégyenem. Hallgattam, a családi béke miatt nyeltem eleget. Te pedig szabadon szárnyaltál, mit sem törődve azzal, hogy szétzúzod szép, szilárdnak hitt szerelmünket. Színház, színjáték az élet – mondtad mindig, de én balga azt hittem, hogy egyszer majd szétoszlik szeszélyed, s szökevény szerelmed szünetre lel. Reméltem, szunnyad szilaj véred, s megmenthetjük együtt a mi szertefoszló, szorongó kapcsolatunkat…
Nem így történt, bár még színtelen, szomorú, szörnyű napjaimban eszembe jutsz, hiszen szerelmünk szépséges gyümölcsei folyton rád emlékeztetnek, már legalább nem sírok. Szövögetem szorgalmasan az új életemet, egyre szebbnek, színesebbnek látva a világot.
Kívánom, hogy a mindig másra szomjazó szíved szerető társra találjon, akivel szétszakíthatatlan szövetséget leszel képes kötni életed végéig.
Üdvözöl:
Volt feleséged
12. Mitiner Mária: Szerelem szösszenet
Szédületes szerelem volt,
virgonc szellő szárnyán szálltunk,
arany napsugár átkarolt,
s színes szivárvánnyá váltunk.
13. Mayer Zsó: Csalódott szél
Szikla szilárd szerelem
Szívet sző szeliden
Azúrkék ég kékjén.
Mögötte felhők gyülekeznek
Szerte szét szürkén,
Szél szárnyán szökkennek
Tova sebesen. Szívet nem
Háborgatják, színtelen
Orcájukon ajkukat fénytelen
Mosollyal zárják.
14. Szabó Eszter Helka: Szétszóratás
száz szárba szökken
szilvamagból született
szétzilált szózat
15. Szabó Eszter Helka: Mezőföld
rozs szára szőkül
szél szálazta szerelmem
szepegő szalma
16. Szabó Eszter Helka: Martonvásár
óriás gyufásdoboz a vörös téglás állomás
az erdőszélre hajította a fák istene
itt minden szerelem szögletes a peronon
az órák kikerekedtek a percek gyöngyei
szánalmasan szétgurultak nekem nem sikerült
megtalálnom egyet sem elsuhan előttem a gyors
szemfényvesztő szivárványa a szomorú szilfák
között megbújik az Örömóda beáll a csend
kezünk nem játszik már többé szilaj szimfóniát
17. Szabó Eszter Helka: Lopott órák
szakrális szeretkezéseink szóközeiben
keresgéltük a jeleket hogy miért tévedtünk
szétterülő szűzföldekre maradtunk volna
megszokott szigeteink szirtjein mint a sirál