TÉMA: HŐSIESSÉG
01. Dobó Georgina: Hősiesség
Hősiesen helyt álltak a katonák, a csata véget ért.
Harcukat megharcolták, mégsem elég.
Őrt állnak még a tornyokon, várják az ellenséget.
Alattomos cselt szőttek, újra jönnek.
Hős Dobó István áll a vár fokán, torkán üvölt a szó.
A szent esküt megszegték, áruló van a magyar között.
Tőr, szurony, tüzes szekér, mit számít, újra forr és folyik a vér.
Asszonyok is védik már a falakat, nincs se kegyelem se könyörület.
Őrzi sok kép és zene, dal, rege, regény történetét e tetteknek,
Az 1552-es egri végvári vitézségeknek.
02. Kisznyér Ibolya: Hétköznapi hősök
Nézed a filmet, izgatottan, láthatóvá válik,
emberfeletti küzdelmet vív a főszereplő,
elméletben tudod, trükkök, kaszkadőrök,
segítenek, hogy a jó célokért győzzenek.
Elemzed a történelemkönyvet, harcokat,
vereséget, győzelmet, tanulod a híreseket.
Neves írók műveit olvasgatod, elmélyedsz,
képzeleted játssza le a történeteket,
nevetsz vagy sírsz az utolsó lapokon,
nemesedik szíved, lelked gazdagabb lesz.
Életed felén túl, szétnézel magad körül,
emberéletek, sorsok útját fürkészed,
megsejted, megérzed, tán átéled,
értékek a hétköznapi emberek, események.
Névtelenek, nem szólnak róluk könyvek,
embert élesztő, mentősök, orvosok, tűzoltók,
gyermeket ápoló, nehéz sorsú egyedülállók,
szerényen tengődő, kispénzű nyugdíjasok,
fedél nélkül nyomorgók, hajléktalanok,
megélhetésért küzdő, családos munkavállalók,
depresszióval kínlódók, kilátástalan helyzetek,
demenciával beteg, időst ápoló családtagok,
egyszerű emberek, nagy nehéz terhekkel.
Éhező gyermekek, szerte a világon, háborúk,
szenvedés kiált, megváltóra, hősre vágyik,
emberség az, mi ma a hősiesség, hiányzik.
03. Holécziné Tóth Zsuzsa: Valódi hősök
Valódi hősök a tűzoltók, rendőrök, katonák.
Valódi álmokkal, melyeket tettekre cserélnek.
Ők rohannak keresztül értünk a tűzön,
Ők hoznak áldozatot embertársaikért.
Naponta életet mentenek, vigyázzák álmunk.
Vajon ha őket kell menteni, ki rohan értük?
Családja retteg, ha egyre csak késik,
Barátja aggódik katasztrófa hallatán.
Hősies bátorság, elszántság jellemzi,
Hősies tetteit szerénysége fedi.
Földrengés, cunami, árvíz vagy háború?
Földünkön tomboló járvány talán?
Nélkülük nem tudják legyőzni a bajt,
Érettük szóljon hát ima és dal!
Hősiességükért jár őszinte hála,
Hősiességüket az egész világ csodálja.
Valódi tettekkel őrzik a békét és nyugalmat.
Valódi hősök a tűzoltók, rendőrök, katonák.
04. Varga Katalin : Éljenek a hősök
Krónikák szólnak bátor hőstetteik soráról.
Históriás könyvek megsárgult lapjain látod .
Hős lovag legyőzte bátran a hétfejű sárkányt .
Bősz királyfi így menti meg a szép királylányt .
Hidd el , névtelen hősök még ma is akadhatnak .
Tettek sorával , hősként arathatnak .
Emberek , állatok, erdők így megmaradnak .
Megmentstt értékeinket adják tanúságnak .
05. Szörényi Vanda: Koronás négylábú
Két kecske között egy
vénebbke, szőrösebb,
kissé szakállasabb,
mint egy öreg arab,
vagy mondjuk télapó,
agg-sorsot méltató –
egyszer nagyot gondolt,
keresett egy ollót;
szakállát levágta.
Az ám! Nem hiába!
Azóta ha mekeg,
apóka se lehet,
csak egy hős dalia,
az egyetlen gida…
E bölcs szinte gyerek,
egy hős kecske-remek,
szakálltól megválva
a háza királya.
06. Mukli Ágnes: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős
Elfogyott az eleség a víz, a harcos,
megkopott falak dőltek, lángolt a vár.
Élet-halál harcot vívó vitézek,
félelem nélkül vesztettek csatát.
Ünneplőt öltött a várkapitánya, hogy
ünnep legyen mikor győz a szent akarat,
zsebében száz-száz arany csörgött
szemében a török, gaz hódító maradt.
Kirohant a kapun hős serege élén,
sikoly, ágyúdörgés kísérte, s hangzavar…
Golyó találta mellén, kardjával még ölt,
homloka, mellkasa csupa vér,
halomra hulltak a vitézek felette
azonnal gyász fátylat vont fölé az ég.
Fejét hírmondók vitték a királyhoz,
nevét dicsőítette az egész világ.
07. Kutasi Horváth Katalin: Kérdések
Értelmetlen harcot szítasz.
Védtelennek vigaszt nyújtasz?
Tört szívekben reményt gyújtasz?
Tőrt is torkomhoz szorítasz?
Magzatodért megharcolnál?
Hatalomnak meghajolnál?
Feláldoznád életedet?
Leráznád a félelmedet?
Képes lennél otthon ülni,
S élted búját hegedülni?
Békét kötnél ellenséggel?
Mérgét oltanád haragnak?
Csókot adnál rút varangynak?
Jogot feljegyeznél vérrel?
Nemes ügyért hullajtanád
Kecses virágkelyhed szirmát?
Ilyen könnyen választanád
Kincsed, élted helyett kriptád?
08. Petres Katalin: Tűnődés
Mi az igazi hősiesség?
Kik az igazi hősök?
Mitől leszünk igazi hősök?
Szívből jön vagy döntés hozza?
Helyzet szüli a hőst
esetleg determináció?
Lehet az bizony sokféle.
Van történelmi, fényes,
‘csak’ hétköznapi csendes.
Nem tudom a választ,
de tudom, bármi hozza létre,
emelem kalapom érte.
09. Klotz Mária: hősködés
hősködni nagyon menő
döfködni másokat felemelő
vannak ilyen emberek
akadnak bőven szemtelenek
átgázolnak másokon
lángolnak szárnyakon
teszik az eszüket
leveszik a fejünket
kerüld őket pörögve
becsüld magad többre
10. Klotz Mária: Ez is hőstett
Adj nekem végre mindent,
hagyj élni, teljes lánggal égni,
nincs félig, csak egészen van,
kincs az élet, enyém vagy.
Nagyon kell egymást szeretni,
vakon egymásban elmerülni,
akarod, hogy örökké tartson?
hagyod, hogy szerelmünk hajtson?
Vagy mindent, vagy semmit,
nagy hőstettet hajtunk végre megint,
félúton nem fordulunk soha vissza,
lélekhúron játszunk, tangóval tarkítva.
Csak egyszer adódik a nagy lehetőség,
vak lennél, ha észre nem vennéd,
add nekem újra mindened,
hadd legyek megint kisgyermek!
11. Horváth-Tóth Éva: Csöpp hősök
Ezerarcú az őszi táj,
rozsdaszagú kint a világ.
Hullongó idő a légben,
iramló tegnapok a létben.
Csak az éjszakák némák.
Lassan csordogáló vénák,
villogó fények a monitoron,
szuszogó gép és inkubátorok,
vacogó seb az apró mellkason,
álmodó kábulat, rebbenő pilla,
suttogó dobbanás egy összevarrt
szívben és fércelt remények,
hittel letörölt könnyek. Hegek.
Ő csak egy gyermek.
Hallgat, nem sír. Küzd. Akar.
Élni akar. Ma és holnap.
Övé a diadal. Ő a hősöm.
Ő nem csak egy gyermek.
Ő egy harcos, nagyon sok közül.
12. Kovács Ádám Máté: Színre lépek
Mikor más feladná, akkor színre lépek,
Tiporhat bármilyen földi akarat,
Elmém most már erős, csak egy dolgot kérek:
Mellém állj, akkor ledöntünk falakat.