AZ ALAKZATOK
(Keszy-Harmath Dániel)
Ezúttal (a korábbi tematikát, azaz a versek formai eszközeinek bemutatását) folytatva, az alakzatokról beszélek, azon belül is elsőként az ismétlés fajtáiról.
Az alakzatok a szépirodalmi művek kifejezőeszközei. Lényegük a mondanivaló, többletjelentés (konnotatív jelentés) nyelvi jelekkel való kifejezése. Szerepük elsősorban a nyomatékosítás vagy a hangnem, stílus kifejezése; esetleg annak ellenkezőjét kívánja kihangsúlyozni a költeményben / irodalmi műben beszélő, lírai én. A nyelvi szintek mindegyikén találhatunk alakzatokat. Az alakzatok úgy érik el hatásukat, hogy az eredeti értelemben használt szavak sorrendje, száma vagy jelentése megváltozik. Az ókori retorika (így Arisztotelész is) már rendszerezte ezeket a költői eszközöket.
Az ismétlés variációi
a. a hangok szintjén –> az alliteráció két egymás utáni szó kezdő hangja megegyezik (keserűen kínzatul)
b. a hangok szintjén –> a rím = a rímek a szóvégi beszédhangok összecsengéséből adódnak (A vadak, farkasok űlnek szenderedve, / Barlangjában belől bömböl a mord medve.)
c. a morfémák szintjén – a szótövek ismétlése –> figura etymologica (látva lássalak)
d. a szavak ismétlése –> egyszerű ismétlés (Sírni, sírni, sírni)
e. a sorok ismétlése –> sorismétlés (Lidérces, messze fény, / Lidérces, messze fény.)
f. anafora –> sor eleji ismétlés (Milyen volt…)
g. refrén –> egész szakasz ismétlődése (A korláttalan természet / vadvirága vagyok én)
h. keret –> a kezdő sor vagy versszak megismétlődik a vers végén (Hazádnak rendületlenül…)
Még sok alakzatot ismerünk, ezekkel majd a későbbi részekben foglalkozunk.
Forrás: Fazekas Enciklopédia, tankönyvek, saját kútfő