A LÍRA
(Keszy-Harmath Dániel)
A líra (gör. pengetős hangszer neve) a három műnem egyike. Az arisztotelészi poétika még csupán a lírai költészet különböző fajtáiról beszélt, de nem rendelt föléjük összefoglaló nemfogalmat. A lírai műfajok rendszerezése a 18. században történt meg, a romantika viszont már tudatosan törekedett a merev műfaji határok oldására, s ez a folyamat csak erősödött a 20. századi költészetben. Az antikvitás évszázadaiban minden, később líraiként osztályozott műfaj magán viselte zenei eredetének jegyeit – a szó eredeti jelentése is erre utal – olyannyira, hogy az énekszerűség, az énekelhetőség egészen a 18. századig lényeges kritériumnak számított. Emellett a líra legjellemzőbb sajátossága, hogy – szemben az epikával és a drámával – alkotásainak témáit kizárólag vagy igen nagy túlsúllyal az ‘én’, azaz az ember belső lelki világának jelenségeiből, érzelmeinek-hangulatainak, életérzéseinek és gondolatainak köréből merít
Tárgyát tekintve ennek megfelelően kétféle lehet: érzelmi-hangulati líra és gondolati líra. A szöveg lírai jellegét mindkét esetben az biztosítja, hogy a mű tematikai középpontjában a lírai én belső valóságának jelenségei, lelki világának folyamatai állnak. Formailag a líra fő jellemvonása az, hogy túlnyomóan monologikus jellegű. A lírai szövegek terjedelmüket tekintve (viszonylag ritka kivételekkel) a kisformák körébe tartoznak. Cselekményük egyáltalán nincs, jelzés jelleggel utalnak a külvilág eseményeire, vagy pillanatképszerű jeleneteket villantanak fel. A szövegek előadásmódja rendszerint jelen idejű.
Műfajai:
1. Dal
A legősibb lírai műfaj, megőrizte kapcsolatát a zenével és a tánccal. Többnyire alapvető, egyszerű emberi érzelem (öröm, bánat) kifejezője.
Osztályozása:
Szerzőség szerint: népdal és műdal (2 jellegzetes típusa alakult ki: sanzon típusú: erős dallamosság, hangulatiság jellemzi. Lied típusú: filozofikusabb, bölcseleti jellegű pl.Goethe)
Témája szerint: altatódal, bölcsődal, nászdal, munkadal, bordal, katonadal, gyászdal, alba (‘hajnal’) középkori műfaj; hajnali dal, témája a szerelmesek hajnali elválása.
Példák: Petőfi: Befordultam a konyhára, Goethe: A vándor éji dala, Verlaine: Őszi sanzon, József Attila: Tiszta szívvel, Heine összes verse
2. Óda
Ünnepélyes, magasztos hangú költemény. Emelkedettség, pátosz jellemzi. Az ódában az érzelmi és gondolati elem egyensúlyt tart; az érzelem ereje emeli mind magasabbra a gondolatot, az értelem pedig korlátok közé szorítja az érzelmet. Tárgya: isten, szerelem, barátság, művészet, haza, természet, igazság.
Példák: József Attila: Óda, Keats: Óda egy görög vázához, Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz I.-II.
2. a) Himnusz ’dicséret, magasztalás’
Vallásos tartalmú óda. Segélykérés, fohászkodás, Istenhez forduló könyörgés jellemzi. A XVIII. századtól kezdve az isten személyét gyakran elvont, nemes eszme helyettesíti.
Példák: Juhász Gyula: Himnusz az emberhez, Mária-himnuszok (középkor), Ómagyar Mária-siralom
2. b) Rapszódia ’rapszodosz-énekmondó’
Az óda műfajkörébe tartozik. Szélsőséges érzelmek, érzelmi túlfűtöttség jellemzi, ebből származik belső feszültsége, a hangnem izgatottsága. Ez gyakran a külső formában is megjelenik: váltakozó hosszúságú sorok, hiányos mondatok stb.
Példák: Petőfi: Egy gondolat bánt engemet, Vörösmarty: Előszó, Kosztolányi: Hajnali részegség
3. Epigramma ’rávésés, felirat’
Eredetileg sírfelirat volt. Mai értelemben egy gondolat rövid, csattanós formában való kifejtése. Témája szerint lehet dicsőítő, szatirikus, erotikus, művészeti. Formája általában disztichon vagy hexameter.
Példák: Kölcsey: Huszt, Emléklapon, Vörösmarty: Magyarország címere, A Guttenberg-albumba, Janus Pannonius: Pannónia dicsérete, Batsányi János: A franciaországi változásokra
4. Elégia ’jaj’
Panaszdal, bánatos, szomorkás hangvételű költemény. Belenyugvó, a sorsot elfogadó, rezignált. Az elégia eszmény és valóság, ideál és reál összeütközése a versben, s a fájdalmas, lemondó, borongós hangulatot az okozza, hogy a valóság erősebbnek bizonyul az eszménynél.
Példák: Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz, A közelítő tél, Tóth Árpád szinte összes verse, Juhász Gyula szerelmes versei, Rilke: Duinói elégiák, Petőfi: Szeptember végén
5. Ekloga ’szemelvény’
Pásztori (=bukolikus) környezetben előadott párbeszédes jellegű vers. A természeti harmónia szemben áll benne a társadalommal. A pásztorvilág menedék a világ szörnyűségei ellen.
Példák: Vergilius és Radnóti Miklós eklogái
6. Episztola ’küldemény’
Verses formájú költői levél, amely ismerőshöz, baráthoz szól, de általánosabb, egyetemesebb mondanivalót, gondolatot tartalmaz.
Példák: Petőfi: Arany Jánoshoz, Berzsenyi: Dukai Takács Judithoz, Radnóti: Levél a hitveshez
7. Ars poetica ‘költői mesterség, költészettan’
Azon művek elnevezése, amelyek a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljaival és eszközeivel, a költői műalkotás lehetséges céljaival foglalkoznak.
Példák: Verlaine: Költészettan, József Attila: Ars poetica
8. Zsoltár ‘plasmus’
Lírai műfaj, ószövetségi vallásos ének, amelyet a későbbi korok megújítanak. Lényege, hogy a lírai én egy közösség nevében könyörög Istenhez, áldás, átok, panasz témában. A versben mindig a megszólító és a képviselt közösség van a középpontban, nem Isten. A Bibliából ered, eredetileg Dávid királynak tulajdonítják. Egyik alfaja a jeremiád (panaszzsoltár), amely Jeremiás prófétához kötődik.
Példák: Balassi Bálint: Adj már csendességet, Ady Endre: A Sion-hegy alatt, Kölcsey Ferenc: Hymnus, József Attila: Bukj föl az árból!
Forrás: Fazekas Enciklopédia, Irodalomtanulás, Sulinet, saját ismeretek