Irodalmi Kisokos 20.

A KÖZPONTOZÁS
(Keszy-Harmath Dániel)

Az alábbiakban a központozás, azaz az írásjelek használata lesz a téma, mert úgy vettem észre, hogy hasznos lenne ezt átismételni, illetve kiegészíteni az eddigi ismereteket. Először is a vesszőről lesz szó.


Az írásjelek szerepe kettős. Részben a mondatok szerkezetét, tagolódását, részeik vagy részleteik egymáshoz kapcsolódását tükrözik, részben némiképpen a beszédnek betűkkel ki nem fejezhető sajátságaira, a hanglejtésre és a beszédbeli szünetekre utalnak. Ugyanez a költészetben is megjelenik.

Az írásjelek használatának szabályai általában a nyelvtani viszonyokhoz igazodnak. Ezeknek a keretein belül egyazon esetre sokszor több, egyaránt helyes megoldás kínálkozik. Ilyenkor – a világos fogalmazás érdekében – azt az írásjelet célszerű választani, amelyikkel mondanivalónkat a lehető legteljesebben tudjuk érzékeltetni. Az írásjelek változatos és kifejező használata fontos eszköze az értelmileg és érzelmileg egyaránt árnyalt közlésmódnak.

Két csoportra osztjuk az írásjeleket: mondatzáró és mondatközi írásjelek.

Kiemelném az írásjelek közül az alábbiakat:

, vessző (ld. később)
– kötőjel (ld. később)
. pont (ld. később)
? kérdőjel (kérdő mondatnál)
! felkiáltójel (felkiáltó és felszólító mondatnál)
… pontpontpont (óhajtó mondatnál, kihagyásnál, befejezetlen mondatnál)
?! kérdőjel-felkiáltójel (kiabálás, kiáltás érzékeltetésére)
; pontosvessző (nagyobb mondategység elválasztásánál)
: kettőspont (felsorolás előtt, alany-állítmány között értelmi tagolás esetén)
— gondolatjel (hosszú kötőjel, amit párbeszédnél használunk,
# kettőskereszt (hashtag) (ha bejelölünk valakit vagy valamit)
= egyenlőségjel (matematikai eredmény)
() zárójel (ld. később)
+ megjel / pluszjel (matematikai összeadás)
* csillag (matematikai szorzás, egy szó magyarázatát adja meg)
” idézőjel (a magyarban a szó elejére alul, a végére felül tesszük)
‘ aposztróf (a szavak jelentését e jel közé tesszük, pl. pityóka ‘krumpli’)
~ hullámvonal (kb. jele)
% százalékjel (matematikai művelet)
\ fordított perjel (alkategóriák jelölésére)
Ł font jele
$ dollár jele
ß béta jele
& and jel (és jelölésére)
@ kukac (e-mail címek jelölésekor)
<> relációs jelek (kevesebb / több)
_ aló aláhúzás (kihagyás jele)
/ perjel (alkategóriák jelölése, részletezés)
[] szögletes zárójel (hangtani kiejtés jelölésére)
{} kapcsos zárójel (ha már a többi zárójelet felhasználtuk)

A vessző használata

A vessző szóköz nélkül tapad az előtte lévő szó utolsó betűjéhez vagy más írásjelhez. A vessző után azonban mindig szóközt kell tenni, kivéve a tizedesvesszőt. (Pista azt írta, hogy…)

Vesszőt szoktunk tenni az indulatszók után, illetőleg elé. (Jajj, Anisse!)

Ha a tagmondat közbeékelődése miatt vagy bármi más okból két kötőszó kerül egymás mellé, csak az első elé teszünk vesszőt. (… elmenj, és hogy meg is találd.)

Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól. (Süt a nap, és jó időnk van.)

Az egymásnak mellérendelt, külön-külön hangsúlyozott, azonos szerepű mondatrészek (s az ilyenekből alakult felsorolások tagjai) közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után. (Elutazom idén Londonba, Párizsba, sőt Sydneybe is!)

Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, ez elé vesszőt teszünk (kivéve az és, s, meg, vagy kötőszókat). Ha azonos mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, eléjük nem teszünk vesszőt. (Az alsósok, valamint a felsősök…)

Mivel a felsorolások végére tett stb. rövidítésben a s kötőszó rejlik (= s a többi), a csupa vesszős felsorolás végén nem kell eléje vessző. (Az epika műnemébe tartozik a regény, a novella, az elbeszélés stb.)

Ha az és, s, meg, vagy kötőszó beszédszünettel elválasztott, hátravetett mondatrészeket vezet be, e kötőszók elé vesszőt teszünk.

A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé mindig vesszőt teszünk (a páros vagy második tagja elé is).

Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind az értelmezőre külön hangsúly esik, és a beszédben szünet van közöttük. Ezt az írásban vesszővel jelezzük. Ha az értelmező távolabb kerül az értelmezettől, a vesszőt közvetlenül eléje tesszük. (A thébaiak, Antigoné és Iszméné…)

Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet közbevetésként ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük.

Ha egy tagmondatba beékelődik egy másik tagmondat, ezt vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük.

Ha a megszólítás beékelődik a mondatba, eléje is, mögéje is vesszőt teszünk.

Forrás: A magyar helyesírás szabályai, 2015.