“NEVES VERSFORMÁK” AZ IRODALOMBAN
(Keszy-Harmath Dániel)
Ezúttal olyan versformákról hoztam nektek anyagot a Fazekas Enciklopédiából, amelyek valamilyen magyar írónkról, költőnkről kapták a nevüket.
1)
Az Ady-tízes: két 3|2 osztású 5-ös, azaz négyütemű 10-es. Irodalmunk régi versformája, Ady több költeményét is ebben a kötött formában írta, de sok más versében a metszetek vagy az ütemezés terén fellazította a képletet. (Ady költészetünk más hagyományait is felújította, pl. a tagoló ritmust, és a kevert vagy ötvözött ritmusok terén új formákat is kialakított.
A sorképlet: 3|2||3|2. A két kis ütem szótagszáma felcserélődhet.
Ady Endre: Párisban járt az Ősz (részlet)
„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.”
2)
A Balassi-sor és a Balassi-strófa: háromütemű 19-es, ritmusképlete: 6||6||7, a hatszótagos egységek végén belső rímmel. A 6 szótagú egységek 4|2, 3|3 vagy 2|4 arányban oszlanak alapütemekre; a 7 szótagú harmadik sor osztása általában 4|3. Pl. Balassi a latin közmondást (amely eredetileg hexameteres: “Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo”) is ebben a ritmusban írta.
Balassi Bálint: Egy katonaének – In laudem confiniorum (részlet)
„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.”
3)
A Himfy-versszak Kisfaludy Sándornak a Himfy szerelmei c. kötetében lett népszerű. Hangsúlyos és rímes forma, két fő változattal. A rövidebb (“kis Himfy-versszak”) nyolcsoros, a hosszabb (“nagy Himfy-versszak” – ezt szokás általában Himfy-versszakként emlegetni) 12 sorból áll. A nagy a kicsitől csak abban különbözik, hogy a strófa elején álló négysoros szerkezeti egységet megkettőzi.
A szótagszám és a rímszerkezet képletei:
Kis Himfy-versszak:
Szótagszám: 8 7 8 7 8 8 7 7
Rímképlet: a b a b c c d d
Nagy Himfy-versszak:
Szótagszám: 8 7 8 7 8 7 8 7 8 8 7 7
Rímképlet: a b a b c d c d e e f f
Kisfaludy Sándor: Himfy szerelmei (részlet)
„Mint a szarvas, kit megére
A vadásznak fegyvere,
Fut, de későn, foly már vére,
Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár-szemtől,
A seb mellyem baljában;
Ázik a föld keservemtől
Lábam minden nyomában.
De haj! Mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg,
S beljebb rögzik szivembe; –
Futok, haj, de vesztembe.”
4)
A Tóth Árpád-vers: 13 szótagos, 7|6 -os osztású, jambikus sorfajta. Egy időben “nibelungizált alexandrinus”-nak nevezték (mind a nibelungihoz, mind az alexandrinushoz hasonlatos, de az elnevezés téves volt). A metszet előtt egy hangsúlytalan szótag áll, ez megtöri a jambikus lüktetést, de a sorvég “hímrím”-es. A sor tehát “lejtő metszetű, bukó zárlatú” (Gáldi János).
Tóth Árpád: Őszi kérdés (részlet)
„Mikor csillaggal ékes a roppant tiszta tér”
Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz (részlet)
„Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor”
5)
A Zrínyi-vers: négysoros strófa, hangsúlyos, általában felező és 12 szótagú sorokból áll. A szótagszám és a szimmetria gyakori szabálytalansága jellemzi. A rímszerkezete bokorrím, jellegzetesen ragrímekkel.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (részlet)
„Fegyvert s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.”
Forrás: Fazekas Enciklopédia