AZ IDÉZÉS SZABÁLYAI
(Keszy-Harmath Dániel)
Az alábbiakban az idézés szabályait fogjuk áttekinteni az új mai magyar helyesírási szabályzat szerint.
A szövegbe ékelt szó szerinti idézetet általában idézőjelpár fogja közre. Az idézőjelet az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig felül tesszük ki: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait.
Ha az idézőjelbe tett mondaton belül még egy idézőjelre van szükség, lúdlábidézőjelet használunk: Petőfi írta apjáról: „Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még.”
Idézés alkalmával az idéző mondat megelőzheti, követheti vagy megszakíthatja az idézetet.
a) Az idézetet bevezető mondat után kettőspontot teszünk. Az első idézőjel után az idézet első szavát általában nagybetűvel kezdjük. Az idézet végére, a berekesztő idézőjel elé olyan írásjel kerül, amilyent az idézett mondat tartalma kíván: Bessenyei ma is érvényes igazságot fogalmazott meg: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Örök kérdést tesz fel Vörösmarty: „Mi dolgunk a világon?” Petőfi így kezdi híres versét: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” – A megszakított idéző mondat kisbetűvel folytatódik: Madách szavait: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” ma is gyakran idézzük.
c) Az idézetbe iktatott idéző mondat közbevetésnek számít, tehát gondolatjelek közé tesszük, és kisbetűvel kezdjük. A második idézőjel a szövegzáró írásjel után következik: „A tudományos felfogás szerint – írja Kosztolányi – nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között.” „Lesz-e gyümölcs a fán – kérdi Petőfi –, melynek nincs virága?”
Ha a szó szerinti idézetet szervesen beleszőjük saját szövegünkbe, az idézett részt idézőjelek közé foglaljuk, és az idézetet kezdő közszót (az eredeti szöveg ellenére is) kisbetűvel kezdjük: Aranynak a „nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét” gondolata okkal lett híressé. A „rendületlenül” később jelszóból magatartásformává érett. – Ha a mondat az idézett résszel végződik, a mondatot befejező írásjelet az idézőjel után tesszük ki (akkor is, ha az idézet egyébként maga is pontra végződik): Juhász Gyula a munkában azt az erőt látja, amely „a szabadság útjára visz gyász és romok felett”.
Mások szavainak némiképp megváltoztatott, vagyis úgynevezett tartalmi idézésekor nem használunk idézőjeleket: Az alapszabály kimondja, hogy az egyesület minden tagja köteles tagdíjat fizetni. Így szokás kezelni az úgynevezett kapcsolt egyenes beszédet is: Mondtam neki, hogy nincs az az áldozat, amelyre ne lennék képes a gyerekeimért.
Szépirodalmi művekben a párbeszéd jelölésére nem idézőjelet, hanem gondolatjelet szokás használni. Az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében egyébként az idézéskor szokásos írásmódot alkalmazzuk.
a) Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs.
Határozatlanul mondta:
– Nem is tudom.
Reménykedve kérdezte:
– Ugye, hiszel nekem?
Türelmetlenül szólt rá:
– Add már ide!
b) Ha a szereplő szavai megelőzik az író idéző mondatát, az idézet és az idéző mondat közé is teszünk gondolatjelet.
– Nem is tudom – mondta határozatlanul.
– Ugye, hiszel nekem? – kérdezte reménykedve.
– Add már ide! – szólt rá türelmetlenül.
c) Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik.
– Nagyon vártalak már – fogadta a barátját. – Sok a teendőnk.
– Kik jártak itt? – faggatta tovább. – Nem látta véletlenül?
– Ne higgy neki! – támadt rá. – Annyiszor becsapott!
– Gyere ide – kiáltott rá –, és segíts már egy kicsit!
– Sehogy sem tudok belenyugodni abba – folytatta –, hogy kisemmiztek.
d) Az idéző mondatok nélküli párbeszédben a megszólalások külön sorokban kezdődnek, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van.
– Kapitány uram, vagy kétszázan kimennénk az éjjel.
– Hova a pokolba?
– Maklárra.
– Maklárra?
– Jó estét mondani a töröknek.
Ha közmondásokhoz, szállóigékhez, jelszókhoz stb. magyarázó, kiegészítő megjegyzést fűzünk, nem használunk idézőjeleket, de az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében az idézéskor szokásos írásmódot követjük: Ki korán kel, aranyat lel – tartja a közmondás. Hová merült el szép szemed világa? – szoktuk tréfásan kérdezni.