Irodalmi Kisokos 30.

FUTURIZMUS
(Petres Katalin)

A futurizmus (olasz futuro=jövő) Olaszországban bontakozott ki, első kiáltványát a mozgalom központi alakja, Filippo Tommaso Marinetti 1909-ben tette közzé. Eszerint a veszély szeretetét, az erőt, a bátorságot, a lázadást akarják megénekelni. A kihívó mozgást, a sebességet magasztalják. Azt az embert dicsőítik, aki a kormánykereket tartja. Szépséget csak a támadó jellegű küzdelemben látnak, így dicsőíteni akarják a háborút, mint a lét elérni vélt teljességét: „Meg fogjuk énekelni a munkától, örömtől, vagy a lendülettől felkavart nagy tömegeket: megénekeljük a forradalmak sokszínű és sokhangú áradatait a modern világvárosokban.” E küzdelem számára a költőnek teljes hévvel át kell adnia magát, és el kell utasítania a létező kultúrát: „Le akarjuk rombolni a múzeumokat, a könyvtárakat, az akadémiák minden fajtáját, és harcolni akarunk az erkölcsösködés, a nőmozgalom és minden megalkuvó vagy hasznos hitványság ellen.

Erőteljesen igenlik és üdvözlik a technikai civilizációt, a modern nagyvárosi életet, ugyanakkor dühödten elvetik a hagyomány rétegeit. A futurizmus erősen mozgalom jellegű: szoros szervezeti keretekben működött, fő műfajuk a manifesztum, a röplap; tüntetéseket szerveztek, pártot is készültek alapítani (majd inkább Mussolini pártjával építettek ki kapcsolatot). Az irodalmi elveket A futurista irodalom technikai kiáltványa (1912) rögzítette. Eszerint szét kell rombolni a mondatszerkezetet, el kell törölni a melléknevet, a határozót, minden főnévnek meg kell találni az analógia alapján hozzá csatolható főnévi párját (ember ­ torpedónaszád, asszony ­ öböl, tömeg ­ hullámverés), el kell törölni a kötőszavakat, a központozást, s helyettük matematikai és zenei jeleket kell használni. El kell törölni a hagyományos képfogalmat, a képeket az analógiák hálójával kell egybekapcsolni. El kell törölni az én-fogalmat, a lélektant, s az anyag megszállottjaivá kell válni. Érthetetlenül és durván kell írni, az ünnepélyességet megölve, csúnyán: „Mindennap rá kell köpni a Művészet Oltárára! Mi a szabad intuíció határtalan tartományába lépünk. A szabad vers után, íme, itt vannak végül a szabad szavak! Nincs ebben semmi lehetetlen és semmi rendszeresség.”(Szabó György ford..) Ennek megfelelően jellemző a hangutánzó szavak sűrű használata, az értelmen túli n yelv kísérlete, a képvers kedvelése, általában a szabadvers-forma. Az irányzat a manifesztumok mellett leginkább a költészetben, költői prózában mutatkozott meg, epikai és drámai kísérletei hatástalanok maradtak. Maradandó művet azonban semmilyen műnemben és műfajban nem alkottak, a futurizmusnak inkább katalizátor hatása fontos. Sok törekvésében a kései szimbolizmus folytatása, attól elsősorban a dinamizmus és a szimultanizmus választja el.

A futurizmus a társművészetekben is megjelent. A színházművészetben a szimultanizmus elvének színházi érvényesítésével a díszlet- és jelmeztervezésre, a fényeffektusok használatára hatott. Jelen van a képző-, a fotó- és az iparművészetben is.

Az olasz futurizmus első, fénykorszaka 1909-től 1915-ig tartott, a második szakasz Marinetti 1944-es haláláig. A mozgalom ekkor már rég túlélte önmagát, a főszervező hívei sokfelé szóródtak szét, maga az irányzat és vezetője Mussolini fasiszta államának támogatott híve lett.

Olaszországon kívül a futurizmus egyedül Oroszországban vált jelentősebb mozgalommá. Az első ilyen jellegű művek Hlebnyikov versei (1910). Az egofuturisták a kései szimbolizmus folytatói voltak, 1914-ben szétszóródtak. A magukat igazinak valló kubofuturisták önelnevezése 1913-ból való, a következő évben lapot is indítottak (Futuriszti). 1917 után a moszkvai Futuristák kávéháza a központjuk, támogatták a szovjet hatalmat. Központi alakjuk, Majakovszkij szerint „a tartalom forradalma (a szocializmus és az anarchizmus) elképzelhetetlen a forma forradalma, a futurizmus nélkül. (Világirodalmi lexikon, futurizmus címszó.) Művészetükkel az utcára vonulnak, közvetlen agitációs feladatokat vállalnak, a társművészeket is bevonva. A politikai hatalom markáns képviselői (Lunacsarszkij) és irodalomtudósok (Sklovszkij, Tinyanov, Eihenbaum) támogatták őket, hívük volt a képzőművész Malevics, Tatlin, a rendező Mejerhold, Eizenstein. Ugyanakkor polgári és proletkultos ellenfeleik is voltak. A mozgalom 1920 után hanyatlani kezdett, 1923-ban a konstruktivizmus programját vette át. Az olasz és az orosz mozgalom közti kapcsolatok 1914 után ellenségeskedésbe csaptak át.

Magyarországon igen korán felfigyelnek az olasz futurizmusra, Kosztolányi Dezső 1914-es műfordításkötetében már négy ilyen vers szerepel. A mozgalmat többen ismertették, de egyértelműen senki sem követte, maga Kassák Lajos is azt hangsúlyozta 1916-ban, hogy „az új irodalom nem esküdhetik fel egyetlen izmus zászlaja alá sem”. Nálunk nem annyira a futurizmus kifejezőeszközei hatottak, inkább a tematikus, világképi elemek, de egyértelműen pozitív társadalmi tartalmakkal (békevágy, forradalomvágy, tegnap és holnap küzdelme ennek jegyében, az ezeket kifejező életérzés, dinamizmus).

Szabó György (összeáll.): A futurizmus, Gondolat Kiadó, Bp., 1962

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-12-osztaly/

Ajánlom összevetni a fenti összefoglalót az alábbival. Érdekes.

A futurizmus

A futurizmus az avantgárd egyik legkorábbi, de gyorsan lefutó áramlata. A jövő felé forduló — és ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító — művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Kulcsfogalmai még: az erő, a veszély, a merészség, a lázadás, a küzdelem, a lendület, a technika és a zörej. A futuristák magasztaltak minden egyéni megnyilatkozást, minden eredeti formát. Szembefordultak a könyvtárak és a múzeumok avíttnak tekintett kultuszával, és a modern, nyüzsgő nagyvárost dicsőítették.

Elnevezésének alapja (a ‘jövő’ jelentésű latin “futurum” szóból származó) olasz “futuro” szó; elnevezője Marinetti.

A futurizmus egyik ága (pl. az orosz irodalomban) a szimbolizmus örökösének vallotta magát, mások a kubizmus folytatói kívántak lenni.

A futurista művilág elemei: az anyagok, a technika, valamint a tudomány szavai és fogalmai.

A futurista szövegek nyelvének jellemzői: a nagy ívű mondatok, a puszta felsorolások, a verbális stílus (igék, igenevek túlsúlya), az indulatszavak, a főnévi igenevek, a merész képek és szókapcsolatok, a szimultán technika, a hirtelen stílus- és ritmusváltások, a megszakítások, a vers különleges sortördelése, az íráskép meghökkentő eljárásai, valamint a matematikai és zenei jelek. A futuristák elutasították a hagyományos mondatszerkezetet, ellenezték a melléknevek, a határozószók és a kötőszók használatát, ki akarták iktatni a nagybetűket, a szabad verset és a képverset művelték. A különleges versritmusnak, az újszerű hangzásoknak (pl. a hangutánzó szavaknak) is kitüntetett szerepet juttattak, pl. “a zörejek művészete” ágazatban. A játékosságot is kedvvel alkalmazták. Jellegzetes műfajuk az óda volt.

A futurizmus 1910 körül lépett fel, szülőhazája Olaszország volt. Két fő változata közül az olasz (Marinetti vezérletével) Mussolini fasiszta mozgalmához csatlakozott, Oroszországban Majakovszkij és társai 1917-ben a szocialista forradalom hívei lettek.

A mozgalom atyja az olasz, de franciául is író Marinetti (Filippo Tommaso, 1876—1944), 1909-ben adta közre először Párizsban, a francia Le Figaro hasábjain programhirdető kiáltványát: A futurizmus megalapítása és kiáltványa (Manifeste futuriste, majd olaszul: Fondazione e manifesto del futurismo); ezzel indul el az első irodalmi avantgárd mozgalom Európában. — Marinetti már korábban, 1905-ben (Milanóban a Poesia c. lap alapításával) az itáliai avantgárd egészének egyik úttörője volt. — A futurista nyelv jellegzetességeit újabb kiáltványban vázolja fel: A futurista irodalom technikai kiáltványa (Manifesto tecnico della letteratura futurista, 1912). Sajátos futusista stíluseszköze a “parole in libertá” (a ‘szabad beszéd’, a nyelvtani kötések kiiktatásával). Futurista alapverse az Óda a verseny-automobilhoz, különös “afrikai” regénye a Mafarka a futurista (először franciául: Mafarka le futuriste, majd olaszul: Mafarka il futurista, 1910). Ő segítette világra az irányzat orosz változatát is, 1914-ben személyesen is Oroszországban járt, de ez a látogatás az olasz és az orosz futurizmus elkülönülését eredményezte.

Fő pályatársai Olaszországban: Buzzi (Paolo, 1874—1956) olasz költő és író, Folgore (Luciano, 1888—1966) költő, Palazzeschi (Aldo, 1885—1974) költő és regényíró, valamint Altomare (Libero, 1883—1966).

Az orosz-szovjet futurizmus kiemelkedő alkotója lett Majakovszkij (Vlagyimir Vlagyimirovics, 1893—1930). A szerzőtársakkal együtt elkészített kiáltványa és egyben versgyűjteménye: Pofon ütjük a közízlést (Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu, 1912). Sajátos versformája a lépcsőzetes vers, műfaja a poéma. Vizuális kifejező eszköze az agitatív plakát, 1919—1921 között mintegy háromezer darabot készített. Radikális forradalmár volt, a szocialista forradalmat a magáévá tette. Pályája végén szatirikus drámákat írt.

Majakovszkij közeli munkatársa volt Burljuk (David, 1882—1967) orosz festő és költő, Krucsonih (Alekszandr, 1886—1968), valamint Hlebnyikov (Viktor, Velemir, 1885—1922) lírikus, a költői kifejezésmód kísérletezője. Az orosz futurizmus 1914-ben Futuriszti címmel lapot indított, 1917-től Moszkvában a Futuristák Kávéháza lett a központjuk. A szocialista forradalmat üdvözölték, melléje álltak, de a Művészet Baloldali Frontjának megalapulásától (1922-től) kezdve fokozatosan gyengülni kezdtek.

Paszternak (Borisz, 1890—1960) költő és író fiatalon közel állt Majakovszkijhoz, annak világszemlélete és stílusa hatott rá.

A franciáknál Apollinaire vette át Marinetti kezdeményezését, az ő kiáltványa Futurista ellenhagyomány címmel jelent meg (Antitradition futuriste, 1913), ebben hirdeti meg a valóság szubjektív átalakításának programját.

Európa egészében ez az irányzat az irodalomban nem terjedt el, a futurista képzőművészet viszont világszerte szélesebb körben hatott.

F. T. Marinetti: Óda a verseny-automobilhoz

Te egy acél-faj szilaj istene,
nagy messzeségtől részeg Autó,
ki rémülten zörömbölsz és vicsorogva harapod a zablád!
Hámor-szemű, iszonyú, japáni isten,
te lángon és olajon élő,
te messze csillagokért égő,
feloldom ördöngös, töfötölő szíved
és óriás pneumatikod, hogy táncolj,
ujjongj a nagyvilág fehérlő ujjain.
És meglazítom érc-fékjeid, robogj,
robbanj ki részegen a szabadító Végtelenbe!…

Ökröndöző és ugató lármádra…
nézd, az alkonyuló Nap is nekilendül,
véres lihegéssel futni kezd
a szemhatár peremén…
Ott lenn üget az erdők mélyein… nézd!

Hajrá, jó démon, tiéd vagyok egészen… vigyél,
süket a föld, a nesz hiába rezzen,
vak az égbolt, csillag hiába lobban,
sarkantyúzón a lázam és a vágyam,
karddal verem érc-paripámnak orrát!…
És minden pillanatban hátrahajlok,
hogy érezzem – a tarkóm beleborzong –
a szél pihés, hízelgő simítását.

Kecsegtető, varázsos messze karok!…
Ó szél, ez a te mohó lihegésed
megmérhetetlen Végtelen, mely elnyelsz!…
Ah! Ah!…fekete malmok bicegve sietnek,
mint hogyha futnának utánam hártya-szárnyikkal
hatalmas lábakon…

Ott a Hegyek, most az utamra dobják
szendergő frissességük köpenyét.
Ott! Ott! nézd… annál a baljós fordulónál!…

Hegyek, ó szörnyű Állatok, ó Mamutok,
kik lomhán totyogtok, görbítve iszonyú hátatok,
már túlhaladtalak titeket… a semmibe rogytok,
a köd zavarába!…És alig-alig
hallom a döngést, a buta zöngést,
mérföldlépő csizmátok messzi zuhogását!…

Azúrköpenyes, friss, messze hegyek!…
Holdfénybe derengő drága folyók!…
Homályos lankák! Az őrült szörny rohan
és elhagy benneteket is… Csillagok, én Csillagaim,
halljátok a futását, a durva zúgását,
acéltüdeje örökös pöfögését?
Én állom a versenyt… ti Véletek, én Csillagaim!…
Gyorsabban!…még gyorsabban!…előre! hajrá!…
Lazítsd a féket!…Nem bírod?…Törd le!…
Hadd zúgjon a motor, vágtasson a gépem!
Hurráh! A mocskos földet elhagyom!…
Szabad vagyok, az űrbe röpülök,
az ég arany ágyán,
a Csillagok szikrázó végtelenjén.

A magyar irodalomra is kevésbé hatott a futurizmus. Kassák Lajos és köre elfogadta a jövő dicsőítését, de sem az erő kultuszát, sem a nacionalizmust nem vette át. Némi közeledés volt azonban tapasztalható a futurizmushoz pl. Kassák világképében, Balázs Béla és Kosztolányi Dezső írásaiban, Szabó Dezső és Lengyel József stílusában.

Babits Mihály Mozgófénykép c. költeménye (1908) a mozgófilmet köszönti — utólag a futurizmushoz kapcsolható lendületes stílussal.

http://enciklopedia.fazekas.hu/irodalom/Futurizmus.htm