A FARCE ÉS A SOTTIE
(Keszy-Harmath Dániel)
A farce (francia ‘töltelék’) francia vígjáték, bohózat. Virágkorát a 14-16. században élte, kezdetben a nagyobb lélegzetű (többnyire vallásos tárgyú) misztériumok, moralitások, sottie-k komikus, nemegyszer durva, trágár hangú betéteit nevezték így, később ezek a betétek köz-, ill. utójátékká váltak, majd egyre világibb tartalommal önálló játékokká fejlődtek. Ezek rövid, csattanóra kihegyezett, számos helyzetkomikumi ötletre épülő, népi fordulatokat bőséggel alkalmazó realisztikus jelenetek, gyakran durva és trágár tréfák lettek. A farce cselekményének középpontjában valamilyen felsülés vagy lóvátevés áll. Alakjai általános tulajdonságokat testesítenek meg (képmutatás, kapzsiság, házasságtörés, ravaszság); nincs köztük rokonszenves szereplő. A legtöbb farce szerzője ismeretlen; a kb. 150 fennmaradt darab közül máig a Pathelin mester a legnépszerűbb.
A sottie (francia sot ‘bolond’) a farce-szal rokon, szélsőségeken, felszabadult fantázián alapuló késő középkori komédia. Eredetileg a Bolondok ünnepén csörgősipkás „bolondok” által előadott darabok voltak, melyeket később a közönség szórakoztatására a komoly témájú és hangvételű misztériumjátékok és mirákulumok előtt játszottak. A sottie-ban színrelépő „bolondok” általános bolondozásaik közepette kimondhatták azt az igazságot, amit a közönség és az egyszerű emberek gondoltak a társadalom nagyjairól. A sottie-k által megjelenített világ a Bolondok Hercegével és a többi állandó szereplővel a valóságos társadalom szerkezetét és hierarchiáját utánozta. A leghíresebb sottie P. Gringoire A Bolondok Hercegének Játéka című darabja.
Forrás: Fazekas Enciklopédia