A MAGYAR HAIKU 2.
(Petres Katalin)
Ismerkedjünk meg Vihar Judit A haikuköltészet Magyarországon c. írásával!
http://terebess.hu/haiku/vihar2.html
A magyar költészetben a japán líra, s főként a haiku hatása a 19. és a 20. század fordulóján, 20. század elején jelentkezett. A magyar impresszionista költők angol és francia nyelvű haikufordításokkal ismerkedtek meg, s nagy hatással volt rájuk az egzotikus miniatűr kép, a látvány, a zeneiség és a hanghatás összefonódása. Magyarországon tehát először a távoli-keleti haiku hatása nyugatról érkezett. Ugyanazok a költők, akik Baudelaire, Verlaine és Rimbaud költészetét istenítették, most e parányi gyöngyszemet, a haikut igyekeztek meghonosítani a magyar lírában. A magyar haiku azonban az idők során sajátosan magyar arculatot vett föl. Bizonyos esetekben a formája változott, más esetekben a tartalmi sajátosságok változtak meg, de olyan haikukkal is találkozhatunk, melyek mind formai, mind tartalmi szempontból is magyar jellegzetességekkel bírnak.
Elsőként hadd említsük meg Kosztolányi Dezső (1885-1936) haikuit, aki maga is fordított egy kötetre való kínai és japán verset, de Horigucsi Niko álnéven [Horiguchi Daigaku, 1892-1981, létezett! A szerk.] néhány tankával és haikuval is megörvendezte a versolvasókat. Ő volt az első magyar költő, akinek fordításaiból és verseiből a magyar olvasóközönség a haikuval széles körben megismerkedhetett. A magyar haiku nem moraszámláló, mint a japán, hanem szótagszámláló: hosszú és rövid szótagok váltakozása jellemzi. Koszolányi esetében is ezt látjuk. A haikuk fordításakor és írásakor a költő nem tartotta be a 17 (5 + 7 + 5) szótagszámot sem, sőt három sor helyett gyakran négy sorban írta meg a költeményt. A sorok végén a magyar költészetre jellemzően rímet is alkalmazott. Koszolányinál minden haikunak címe is van. Mégis haikuival sikerült megteremtenie azt a hangulatot, melyet a japán költők haikuinak olvasásakor érzünk.
Nyakék
Szeretnék venni egy nyakéket.
Felfűzni mind a könnyeim
s átnyujtani tenéked.
Kosztolányi tehát főként a haiku szellemiségét vette át.
A két világháború közötti és a II. világháború idején írott költemények egyik legkiemelkedőbb költője a tragikus sorsú Radnóti Miklós (1909-1944), aki koncentrációs táborban halt meg, kiváló formaművész is volt. Radnóti két-háromsoros verseit nem nevezte haikunak, bár valójában azok voltak:
Fázol? Olyan vagy, mint
hóval teli bokron az árva madárfütty.
Miért mondhatjuk haikunak ezt a költeményt? Bár a szótagok száma nem egyezik a haikuéval, a sorok végéről viszont hiányzik a magyaros verselésre oly jellemző rím. Mégis tartalmi szempontból haikunak érezzük nemcsak azért, mert van benne évszakszó, sőt a költemény szokatlan, váratlan befejezéssel zárul. A vers eleje és vége között a haikura jellemző ellentét feszül.
A 80-as évektől kezdődően a haiku Magyarországon egyre népszerűbbé válik. Egymás után jelennek meg haiku fordításkötetek: Haiku versnaptár Tandori Dezső fordításában (1981), Rácz István Fényes telihold című fordításkötete (1988), majd Matsuo Basho Legszebb haikui (1996). Ezek a kötetek pillanatok alatt elfogynak a magyar könyvesboltokban.
A magyar költők is egyre többen alkotják meg haikuikat. Most már nemcsak a négy évszakot megéneklő klasszikus haiku bűvöletében írnak, hanem a modern haikunak is vannak követői, méghozzá nem is kevesen. A tízmilliós Magyarországon százharmincnyolc magyar költő haikuit olvashatjuk a napjainkban készülő magyar nyelvű haikuantológiában.
Igen jellegzetes az aforisztikus haiku, melynek komoly filozófiai mondanivalója van. Az epigramma rövidségével rokonságot éreznek a magyar költők és a haikuba is bölcseleti tartalmat visznek. Elég csak Vihar Béla (1908-1978) lírájára utalnunk, akinek költészetében a lírai hangnem bölcseleti gondolatokkal párosul:
KETTEN, EGYEDÜL
Ketten vagyunk a születéskor.
Ketten vagyunk a szerelemben.
Csak a halálban egyedül.
Faludy György (1910-2006), aki a szocializmus idején egy magyarországi rézbányában volt kénytelen dolgozni, majd nyugatra emigrált, s csak 1990-ben tért haza Budapestre. Szintén jelentős műfordító, a japán líra avatott tolmácsolója. Saját haikuiban önnön lelkiállapotát rajzolja meg:
Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.
Mi okozza ezt a nagy népszerűséget a haiku iránt? Mint ahogy a 19. század végén, a 20. század elején érezhető volt egy apokaliptikus hangulat, ugyanez az érzés szinte visszhangozva jelentkezik a 20. század végén, a 21. század elején. Az ezredfordulót is valamiféle világvég hangulat járja át, ahonnan jó volna elfutni, elmenekülni. Tehát korunkat, ezt a bizonytalansággal teli, kapkodó, lihegő kort egyfajta elvágyódás jellemzi: a megoldhatatlan problémák elől való menekülés egy egzotikus idegen világba. A kegyetlenség, a természet csapásai elől való menekülés ez annak reményében, hogy valahol még talán rátalálunk a szépségre, a harmóniára. A haikuból áradó időtlenség, örökkévalóság és állandóság ragadja meg a magyar haikuk költőit. Úgy érzik, ebbe bele lehet kapaszkodni. A 90-es évektől kezdve végre feltörhet minden panasz a hirtelen érkezett szabadság idején. Ugyanakkor a kezdeti kapitalizmus létbizonytalansága ellen keresnek vigaszt egy távoli kultúra földjén.
Nagyon pici, gyöngyszemnyi versről van szó, ezért azt hiszem, a haiku nagyon megfelel ennek a kornak. Ma nagyon testhez álló ez a műfaj. Ezt bizonyítja az is, hogy a költők Magyarországon, de világszerte máshol is nagyon kedvelik. Korunkban, amikor a Föld is összezsugorodott, amikor pontosan értesülünk arról, hogy az előző néhány órában hol történt fontos esemény, az információáradat miatt csak rövid időt tudunk szentelni mindennek. Ma már nem szívesen olvasunk több kötetes családregényeket. A mai korban videoklippeket nézünk, vagy olyan rövid költeményeket hallgatunk vagy írunk, mint a haiku. A haiku pillanatnyiságát, az itt és most feszülő hangulatát az is érzékelteti, hogy a magyar költők többnyire nemcsak évszakszót helyeznek el a haikuban, hanem napszakszót. Gyakran szerepel a haikukban az éj, a dél és a reggel. Például Weöres Sándor így ír:
Nézd: az éji hold
erkélyrácson fönnakadt.
Újra nézd: már nyoma sincs.
Máskor a haiku sűrűsítésére jellemző lehet az is, hogy egyszerre mind a négy évszak szavai szerepelnek benne. Ilyen Pető Tóth Károly haikuja:
Elfut és megvár:
csillótavasz, szőlőősz,
fémtél, üvegnyár.
A magyar haikuköltészet másik nagy mestere az erdélyi költő, Kányádi Sándor (sz. 1929). Ő is jelentős műfordító, de maga is ír haikukat, melyeket rövidségük miatt körömverseknek nevez. Vannak két körömre írt haikui, melyek két haikuból állnak, vannak három körömre írt haikui, melyek három haikuból állnak, s vannak sámánkörömre írt haikui, melyek hat haikuból állnak, a táltos sámánok hat ujjára utalva. Kányádi már ügyel a formai kritériumokra. Betartja a szótagszámot, s rímmel sem találkozunk nála. Hadd álljon itt példaként egy kis cseresznyevirág sziromnak [?] nevezett haikuja [Basó-fordítása! A szerk.]:
Búd és örömöd
bízd a kitavaszodott
szomorúfűzre.
Kányádi nemcsak a hagyományos haiku művelője, találkozunk olyan haikuval is nála, melyek a keserű magyar valóságot mutatják be a szocializmus idején:
Lesz-e majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!
A 17 szótagban elfér egy egész élet, amelynek nincs köze többé zenhez, keleti meditációhoz: európai, sőt kelet-európai szenvedéssel telítődik, melyben feszültség izzik, miközben a műfaj kívánalmainak eleget tesz a költő.
A magyar költőnők közül Gergely Ágnes (sz. 1933) kiváló formaművész, igazi poéta doctus. A japán próza és költészet avatott tolmácsolója, s lírájában a limerick mellett sokszor jelen van a haiku is. Ő már nem nyugat felől közelít kelet felé, izgatja a japán kultúra, melyet maga is megtapasztal. Angol tolmácsként még a 70-es évek elején Japánban jár, s egy életre megfogja ez a kultúra. Élményeiből regényt is ír A tolmács címen. Akutagawa novelláiból is fordít egy kötetre valót. Komor hangulatú haikuiban igyekszik eleget tenni a műfaj formai kritériumainak: a sorok végén nála nincsenek rímek, viszont annál több az alliteráció:
Küszöb küszöbe.
Beljebb senki nem jutott.
Még a remény sem.
Napjaink jelentősebb haikuköltői közül meg kell említeni Tandori Dezső (sz. 1938) nevét. Tandori fordította le 1981-ben a haiku naptárt. Ő már nem angol, francia vagy német fordításból dolgozott, hanem japánból fordították le számára Basho, Buson, Issa haikuit. Tandori haikufordításai formahűek. Híven tükrözik a haikunak azt a sajátosságát, hogy az igék helyett inkább nominális szerkezetek szerepelnek benne. Takahama Kyoshi (1874-1959) szerint “A haiku a főnevek költészete”. E nominális szerkezetek statikussága teremti meg a haikuban az állandóság, az örökkévalóság hangulatát. Ez az, ami után a mai ember vágyik a gyorsan változó korban.
A modern magyar haiku másik sajátossága az aforizmaszerű megfogalmazás, a filozófiai gondolatok sűrítése a parányi haikuba. Mint már említettük ez a bölcselkedő, sokszor ironikus hangnem valószínűleg abból ered, hogy a haiku rövidsége az európai ember számára kedvelt epigrammával rokonítja a japán eredetű műfajt. Ez tükröződik Tandori következő haikujából is:
Kavafisz-haiku
Már fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.
Fodor Ákos (sz. 1945) is az aforisztikus haikut műveli, nála a koan bölcs tanítása egybefonódik a haiku műfajával. Az ezredforduló magyar haikuit általában a közép-európai sors vállalása miatt érzett komor bölcselet, fájdalmas pesszimizmus hatja át. Fodor is címet ad haikuinak:
Mantra
Egészséges az,
aki békességben él
betegségével.
A buddhista gondolat, az ellentétek világa jellemzi haikuit, egyszerre sűríti magába a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt. Az ellentétes szerkesztés a japán költészet jellemző sajátossága a kezdetektől fogva. De nemcsak tartalmi szempontból ellentétes szerkezetű a haiku: már a tankában is az első három sorra ráfelel a második kettő. A haiku esetében az első két sor áll ellentétben a harmadikkal. Ellenpontos szerkesztésre utal a ritmus is: minden sorban az első és az ötödik szótag a hangsúlyos. Ezt a hangsúlyt a magyar haiku nem adja vissza a magyar nyelv sajátosságaiból adódóan, ahol minden szóban az első szótag hangsúlyos. Az ötödik szótag tehát csak egytagú szavak esetén válhat hangsúlyossá.
A buddhista hagyományok mellett a keresztény tanítások is ott szerepelnek a magyar haikuban, például Sajó Lászlónál (sz. 1956):
Kihalt közértek
karácsony magányában
nem vagy egyedül
A magány fogalma más a japán haikuban, mint az európaiban vagy akár a magyarban. Míg a japánok számára a magány a természettel való egybeolvadást jelenti, az európai ember számára az én van a középpontban. A japán “magányos” szót a víz és a fák, ligetek írásjegyével írják le, az európai ember számára a magány egy kuckóban való elvonulást, szomorú egyedül maradást jelent.
Összefoglalva: a magyar haiku tehát tartalmilag mindenképpen összefonódott az epigrammával. Hangneme gyakran fájdalmas, komor, gyakran ironikus. A költők igyekeznek megőrizni az évszakszót, de gyakran találkozunk a haikukban napszakszóval. Formailag a magyar haiku szótagszámláló. Sok költő ragaszkodik a 17 szótaghoz, sokan viszont magyaros háromsoros felező nyolcasban írnak. Van olyan költő, aki időmértékes verselésű ötszótagú adoniszi sort alkalmaz. Sokszor szerepel a haikuban cím, magyaros sorvégi rímek. Ezek képlete lehet a b a, de a a b is. A japán haikut jellemző alliterációt a magyar haiku is előszeretettel alkalmazza.
A World Haiku Festival 2000 után a Magyar-Japán Baráti Társaság (Hungary-Japan Frienship Society) keretei között megalakult a Hungarian Haiku Club, amely minden évszakban az ország valamely festőien szép helyén rendez összejövetelt. Ennek a helynek mindenképpen van valamilyen japán vonatkozása (pl. japán kert, japán szoborpark). A klub tagjainak életkora igen változatos 7 éves kortól 76 éves korig terjed. Sokan közülük japán szakos diákok, ezért a haikuk írásakor egy-egy alkalommal főként magyar nyelven, de néhányan japánul is írnak haikukat.