Húsvéti vers
A fehér szirmok csak hulltak a fáról
akkor, azon az áprilisi hajnalon.
Bár minden holt szív újra dobbant volna!
Akkor, harmadnapon!
A fehér szirmok csak hulltak a fáról,
mikor tavasz ébredt az alvó tájakon,
pálmaágak övezték útját,
akkor, virágvasárnapon!
Fagyos lehelettel szállt le a mélybe,
maga után búcsúszót sem hagyott.
Bűnhődött értünk a kereszten,
véres szögekkel kezében,
akkor, azon a könnyes hajnalon.
Aztán a harangok halkan szóltak,
mint kis fehér templomban síró orgonák.
Krisztus szíve dobbant meg az éjben,
s millió lélek érte mondott imát.
Kék selyemben pompázott az égbolt,
bimbózott, zöldült a fűzfaág,
s a fehér szirmok csak hulltak a fáról,
megszentelve titkon a húsvéti csodát!
(Áfra Piroska)