Lét-buborékok
Hé! A látszat csal!
Ezek itt nem haikuk
– lét-buborékok
hajnali órák
unalmas ébrenléte
barátot kíván
Siető vonat
éjjel vaddisznót gázol –
Vacsora készül?
szivárványhídon
Valhallába valkűrök
visznek lelkeket
eljő az éjfél –
csikorogva nyílik a
koporsófedél
emberi nyakak:
vámpírok vacsorája
– vérszítta élet
fájdalmas nyelés
mandulaműtét után
hűs teát kíván
jóllakott hassal
forgolódva fekszem és
kuszát álmodok
nyáron forró sín
télen befagyó váltók
örök kifogás
izzadtság ömlik
forró-csupasz testemről
hűs vízre vágyik
gyöngyöző meleg
tűzforró izzadt testek
tébolyult érzés
fáradt tanárok
öntenek tudást üres
gyermekfejekbe
gyermekzsivaj és
mókás kacagás üti
meg végre fülem
mi jó és mi rossz…
sokszor könnyű a válasz
de nehéz a tett
malacperselybe
zárt londoni emlékek
rám törtek újra
(Baranyai Attila (Anisse))