Kimondható – 2020

Kimondható

mottó:
az idő az élőké – nem kell koporsót nézni

Mindig kimondjuk a kimondhatót –
megállítható a tavaszi rügylefagyás –
megállíthatóak a nevenincs vírusok –
vagy hadd sodorjon magával az apály?

Szabad lett mára az elképzelt kikelet –
virágozhat még a félig odvas almafa –
szükségét látjuk az önzetlen szeretetnek –
Istenünk ítélkezik majd felettünk valaha?

Valaha nem ’kellesz’ eldobni a korcs kutyakölyköket –
valamennyi nyúlfi megéri idősen saját végzetét –
nem hűl ki anyja emlőjéről leszakadva egyedül –
s a közönyös hidegtől felmelegszünk mi még, emberek?

Fogunk még heves sakkjátszmákat vívni –
összejövünk egy nyáresti szalonnasütésre –
felhúzzuk-e még szögre akasztott régi futballcipőnket –
egy utolsó felszabadult, baráti jutalomjátékra?

Elcsókoljuk végre az álmunkban megtörtént csókokat –
kijuthatunk a befagyott tóra korcsolyázni kora este –
belógathatjuk horgászbotjaink a közeli lomha patakba –
eszünk még egyszer egy valódi tiszai harcsapaprikást?

Lejátsszuk a megszokott kanasztás kártyapartinkat –
vigyázzba vágjuk örökké magunkat a felsőbb parancsnak –
elindítjuk saját útjukra immár felnőtt gyermekeinket –
eleget tanultunk életünkben a kötelező fajmentéshez?

Eleget tettünk példamutatásunkkal a közös asztalra –
nem lőttünk ezidáig a védett fekete-fehér gólyákra –
letaníthatjuk egyszer az utolsó irodalomóránkat –
legvégül pedig kinyitjuk ajtónkat a fekete kaszásnak?

Egyszer, majd igen,
készen állunk a végtelen útra –
s megújult erővel, feltámadásra várva
eltáncoljuk közös életünk legszebb keringőjét.
Kimondjuk a mindig is kimondhatót!

(Bernáth Csaba)