Mag ömlése
Amikor mocorogni kezd, csíraként
bújni ő, fesleni, kitörni, mint a virág,
és mikor a magzatvíz kirobban burkából,
már nem tehetek róla,
amikor mocorogni kezd ez a
megfoghatatlan valami nyelved alatt,
a szíved alatt áttörve a kemény falat,
irgalmazzon, Uram,
ó, az az izgalom,
mikor megszületik, pátoszi fényben
fellép a pompás trónra,
mennybéli mindig az óra,
s te, híres Leonardo a Vinciektől,
tudatos utazásod az égiektől
hagyd másokra,
nekem a vers csodát üzen,
örömöt, magasztos nem-derest,
rügyfakadást, csírázó magvakat,
vacogó télben is testmeleget,
megváltást, hitt feltámadást,
s halld üzenetem:
emeljétek tekinteteket az Úrhoz,
nyissátok ki szívetek
költeményre, csókra, ihletre
készüljetek, hogy az igaz
szeretetben elégjenek
a véres-hazug, vonagló feszületek,
s csak bátran verselgessetek!
(Bernáth Csaba)