Tévedés
(Móra Ferenc: „Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne.”)
1.
Pedig milyen romantikusan indult,
álltál a bál bejárati ajtajánál és mosolyogtál,
csúnyácska barátnőddel vártál a belépődre,
csillogó szemeid a már táncolókat pásztázták.
Akkor láttam meg életem leggyönyörűbb haját,
niagarai zuhatagként omlott derékig alá s tovább,
rakoncátlan fürtjeid megőrjítettek egyetemben,
rögvest tolakodni kezdtem minél közelebb hozzád.
2.
Télen mind gyakrabban meglátogattam a házikót,
későbbi menyasszonyom és népes árva húgait;
többször elidőztem egyetlen szobájukban balgán,
a kisebbektől elvéve létterüket csókjaira várván.
Mi voltunk a habos felhők fölött turbékoló galambpár,
a földön létező legszerelmesebb fiatal párcsalogány;
füleink bedugaszoltuk örökre, és nem hallgattunk senkire,
tőlünk talán Petőfi élhetett boldogabban saját Júliájával.
3.
Tavasszal, májusban nagy esküvőt ültünk párommal,
miénk volt a legelső csók és a két teli pezsgőspohár;
egymás bőrébe bújtunk és élveztük a telhetetlenséget,
mire észbe kaptunk volna, Istenünk megajándékozott.
Márk, Dalma Flóra, Zsófia Rebeka: megannyi csoda,
próbálják feledtetni naponta az édenbe került ikreket;
édesanyám és édesapám régóta vigyáz rájuk ott fent,
nemsokára besegítünk szeretetükbe természetesen.
4.
A több mint 38 év hétköznapi nehézségeinek ellenére,
néhai ölelések és veszekedések gyors elfeledtetésére,
ahogy tovairamodik az idő, állandóan megbocsájtja az úr
úttalan járásainkat, és/vagy tévelygéseinket elnézi nekünk.
Pedig milyen szokatlanul romantikusnak indult minden,
már akkor el kellett volna költözni Jókai idilli Senki szigetére;
irányzott karanténba vonulni, valamint megírni az új Lear királyt,
belefeledkezni a semmittevésbe, megkeresni a hetedik krajcárt.
5.
Valami mégis itt tart még ezen a lelakott, öreg hajú földön,
Botond unokám kacagása és bohémsága mindenképpen,
továbbiakra várva a közeljövőben megannyi gyötrelem közt,
családunk jövendő reménységeire s egyben Godot-ra várva.
A Biblia tékozló fiúja voltam-vagyok világéletemben,
most van ideje a raszkolnyikovi lelkiismeret-furdalásnak,
a szőlőkapálásba be lehet állni késő estére szintúgy,
mint kijár az örök megbocsátás a gyengébb hatalmának.
(Bernáth Csaba)