Játék
Hagyjatok játszani még egy kicsit!
Többször játszva születünk erre a földre,
szüleink próbálnak felnőttként bánni velünk,
esténként a habos vizet nyeljük kedvükért,
létrafokról létrafokra magasabbra evickélünk.
Köszönöm, hogy hagytatok az árokba is ugrani,
árkot átugrani szomszéd gyerekekkel reggeltől;
vetésben bujkálni, titkos utakra kalászt dönteni,
záporeső után sárból tortákat magvakkal díszíteni.
májusban seprűvel ütöttük le a cserebogarakat,
aztán kis vödrökbe gyűjtöttük a krumplibogarat;
titokban megkóstolhattuk a marharépát,
enyhén cukros íze oltotta szomjunk nyáron.
Néha, ha cserkészéskor üvegbetéthez jutottunk,
rögvest futottunk Feri bácsi boltjába pár szem
cukorkáért, ami lekváros volt vagy fogkoptató
kemény, szopós cukorka, ma álmomban keresem.
Hagyjatok még egy kicsit játszani!
„Komámasszony, hol az olló”-t játszottunk
egy kertünk alatt hagyott traktorutánfutón;
s amikor megkaptam első nagyméretű labdám,
persze gumiból, focizni-fejelni a mezőn kezdtünk.
Szüleim igyekeztek minden elérhetőt megadni,
nekem volt az első gyári hokiütőm, másnak csak a
végében görcsbe forduló bot, nekem volt a
faluvégen a legnagyobb ródlim, és igazi sítalpaim.
Az imádott napi futásomat kutyáinkkal
az alattomos nyitott hátgerincemből fakadó
iszonyú fájdalmak vetettek véget még elemiben,
kórházból kórházba járva lefagyott a mosoly.
Miért nem hagytatok ifjúként játszani?
Az ürömben akadt fantasztikus öröm is,
sorban faltam a jobbnál jobb regényeket;
volt úgy, hogy kétnaponta újba kezdtem,
példaképeim száma meg egyre csak nőtt.
Néha kijutottam egy behajló Latorca-ághoz,
itt hódoltam többször horgászszenvedélyemnek,
meg minden kanális-, halászhelyet is ismertem,
még apámtól szerettem el az erdőt és a gombát.
A kanaszta kártyajáték profi művelését
nem feledve adtam át gyermekeimnek;
a lehetőséget és az eszközöket a játékokhoz,
Ők adják ma, és majd tovább, unokáimnak.
Mostanában újra játszhatok, unokáimmal!
Köszönöm szépen, Drága Istenem!
Szabadon
(Tolsztoj futása után szabadon)
Szabadban szabadon nő a virág,
széles mezőn de jó bolyongani;
hűs nap vagy felhők alatt barangolni,
Isten adta virágokból csokrot gyűjteni.
Lábam alól szalad ki az ösvény,
kutyáim, Szömörce és Bim, loholtak;
fürge és gyors tempóm bőszen követve
futottunk a messzeségbe, az ismert semmibe.
Fájdalmasan bólogattak utánunk a füvek,
galagonyák, kökénybogyók, kökörcsinek;
próbáltam rájuk nevetni, viszonozni sóhajtásuk,
néha kora estébe burkolózott gyönyörű ázsiójuk.
Esztelenül szerettem életemben csak futni,
vetések találkozásánál búzavirágot szagolni;
napraforgó fejét beérően tövéből kicsavarni,
olajos magbelsőjét tyúkjainkkal frissen falatozni.
Kiadós eső után sárból tortát formázni,
mezei virágokkal bátran díszíteni, kicifrázni;
a langymeleg pocsolyákba bele-belegázolni,
boldog gyermekkorunkra néha visszatekinteni.
lehetne
Az okos tanács nem gomba, hogy ott is teremjen, ahol nem vetették.
(Jókai Mór)
miért nem lehet gazdag családba születni,
anyatejjel telt bimbóra kelni vagy feküdni,
már kicsi korban pónipacira ülve ügetni,
minden elképzelt játékot kipróbálni s birtokolni;
miért nem lehet csak néha-néha óvodába járni,
az egyes iskolai tanórákat többször is kihagyni,
s mást, mi érdekel, bőszen és szeretve látogatni,
na nem renegátnak és tanulatlannak maradni;
miért nem lehet már a szülői génekből megélni,
felvételi nélkül csillagászati egyetemre járni,
távoli bolygókról és csillagokról mindent ismerni,
szimpóziumokon csodás előadásokat megtartani;
miért nem lehet szárnya az emberfiának,
hogy átrepülhesse mindig az államhatárt,
útlevél vagy bármilyen okmány nélkül utazni,
a bürokratizmust véglegesen, örökre eltörölni;
miért nem lehet gondtalanul az életet élvezni,
egy fantasztikus hölggyel életünket összekötni,
mellette számonkérés nélkül másokat megnézni,
zárt vagy nyitott társas életet egyszer bevezetni;
miért nem lehet szüleinket idővel meghallgatni,
a rosszat nem, a jó példát kötelezően lekövetni,
még friss emléküket soha, de sohasem elfelejteni,
az együtt töltött időszakot nélkülük is át-átélni?
miért nem lehet egyáltalán ítélkezni,
talán azért van mindez így régóta már,
fiatalnak az idősebbről inkább hallgatni kellene,
róla majd a Jóisten fog idejében bölcsen dönteni.
Dominó
a szeretet, család, Isten, tolerancia, a negyedik
a negyedik X-en túl már nem érdemes társunkban hibát keresni
keresni rejtett titkokban huncutan
huncutan kistáskájában kotorászni
kotorászni deres haját, simogatni arcát
arcát nyakamba süllyeszteni, megpihenni
megpihenni, visszatekinteni a tizennyolc évre
évre, hónapra, napra, pillanatra ráhangolódni
ráhangolódni három tündér mosolyra
mosolyra kelni, naponta gyerekzsivajra
gyerekzsivajra, kacagásra kelve
kelve hinni egy biztosabb jövőben
jövőben biztatást, példaképet adni
adni a világnak három boldog embert
Embert, nagybetűset, igaz szeretetet
szeretetet, békét s e kicsi kis verset
e kicsi kis verset, békét, szeretetet.
(Bernáth Csaba)