Budai kertünkben
Budai kertünkbe benézett az Isten,
azért, hogy a fákra aranymintát hintsen.
Azért, hogy rózsákra megadja az áldást,
meg is kezdtem akkor a gyomlálást, kapálást.
Rózsát permeteztem és a sövényt vágtam,
szép terméskövekből épült fel a váram.
Talán ma is ott ül, sok fenyőfa őrzi,
s a növekedésében a nyírfa előzi,
csillogó szemekkel mentünk ki a kertbe,
milyen sok vadszőlő, s páfrány keretezte!
Szép kerti kutunkhoz anyám tett kék tálat,
mondjuk, hogy Balaton, s máris kész a tárlat.
Jó apám fotózott, magam gitároztam,
ennyi szépség láttán megindult a dallam.
Óh, de hányan jöttek csodálni e kertet,
s beszívni illatát, mit sok rózsa rejtett,
s miközben a szép nap lement nyugovóra,
sorra becsukódott sok virág és rózsa.
Reggel, mikor harmat érintette kertünk,
kedves anyám ébredt és boldogon nevettünk.
(Bornemisza Attila)