Emlékkönyvbe – 2020

Emlékkönyvbe

Csodálatos vagy, miként a csillag odafönn,
’égszer’ a nap tüzében,
ében éjek hold-meredélyén szívembe idézlek,
minden virág nevedet zengje, és az úr engedje,
hogy soká élhess akkor is, ha nehéz,
s ha mondod, köveken járok;
micsoda éles
pengék hasítják itt a létet!
Te akkor is Magad,
dacolva viharral, vésszel,
s nem adod meg magad,
mert telítve vagy
a lelked csodájával,
daccal és léttel, míg élhetsz,
az Ég adjon még sok-sok esztendőt,
jól tudod, szeretlek Téged,
szeretetem csillaggal üzen,
vers-csillaggal szomorú szívem.
Kedves vagy Te nékem, a városból az egy
jó Hívem, a szeretet virágát ápolom,
piros lángokkal ég az élet,
amíg csillag ég majd az égen, szeretni fog szívem,
a drága magyar lány, aki versre ébred, hát írj néha, mert írni kell,
s engedj szívedig sírni-sírni, mert lelkem is a szépért esdekel.
Biztatlak, fogadd el szavam, a vers gyógyít, s Te egy Csoda vagy.
Hadd mondják országszerte majd:
te Jó, te Hős, te Nagy, barátom vagy e színes Ég alatt!

(Bornemisza Attila)