Ezek a vagonok – 2020

Ezek a vagonok
Radnóti Miklós emlékére

Ezek a vagonok, ezek a vagonok
Nem tudják, mi ropog – kerék alá tört a nyak,
S hol van az a „nagy csapat”, amit vittek?
Sárga csillagos, piciny lovagok.
De ezek a vagonok, itt, ezek a vagonok.
Sírt a szél is, a Nap odafenn zokog,
Szemét törli a felhőszélbe, úgy motyog.
De ezek a vagonok itt, mind, ártatlanok?
És mi? Emberek?
Ezek az emberek itt, ezek az emberek?
Földre süti szemét a Nap. „Elmegyek” – szólt –
„Új bolygót keresek!”

Ezek az emberek itt mind ártatlanok!
– A kicsi sereg a Duna-parton zokog.
Mögöttük puskatus, üvöltő csendvirág:
Ezek az emberek olvastak Bibliát?
Zuhanások, vízcsobbanások, vérszagú kor.
Ezek az emberek gyilkoltak!  Fojtó puskapor
Szagú lehelet a Duna partján, Egyenruhások.
A másnap is ilyen volt, úgy bizony,
Ezek az emberek itt mind ártatlanok!
Parancsra tették, kattogó kerekek alatt a nyak.
Ezek az emberek itt mind ártatlanok?
Igen, azok! A parancs fentről, tudod! .

Mert a bűnösök azok a nyomorult vagonok!

(Bornemisza Attila)