Húsvéti pillanatok – Mi volt a zsebben?
Még kicsik voltak a gyerekeim, igyekeztem a nagyobb ünnepeket úgy megtartani, hogy később magukkal vigyék az emlékeket, meleg szívvel gondoljanak vissza az otthon töltött ünnepekre.
Próbáltam egyedivé tenni úgy, hogy egyes süteményeket csak karácsonykor és húsvétkor sütöttem. Ilyen a krancedli (koszorúcska), amit még a mai napig is csak erre a két ünnepre sütök. Édesanyámtól tanultam a receptet, ő is csak karácsony és húsvét alkalmára sütötte. Közben napokkal előtte elkezdtem apró, az alkalomhoz illő tárgyakkal feldíszíteni a lakást, hogy ezzel is ünnepi hangulatba öltöztessem lelkünket, felkészítve magunkat a közelgő eseményre.
Ilyen volt a húsvéti előkészület is. Pár nappal húsvét előtt mi, a család nőtagjai, elkezdtük a hímestojások festését. Gyakran előfordult, hogy a szomszéd lányai, asszonyai is csatlakoztak hozzánk. Így egy igen kellemes, jó hangulatú társaság verődött össze, gyorsabban ment a munka is. Szokás szerint kibeszéltük az előző években nálunk járt locsolókat, nem kis örömünkre röpködtek az anekdoták. Élveztük minden percét a tojásfestésnek, igazi „asszonymuri” volt, egy kis pletykálással fűszerezve. Ezekből az anekdotákból emelnék ki egyet, ami nem egy átlagos locsolás volt.
Húsvét hétfőn korán keltünk, hogy előkészüljünk a locsolók fogadására. Szépen megterítettük az asztalt, húsvéti sonkával, kolbásszal, puha kenyérrel, kaláccsal, piros tojással, süteménnyel, házi pálinkával, jófajta házi borral a saját pincénkből, sörrel a felnőtt locsolóknak. A gyerekeknek háziszörp, narancslé, gyümölcslé volt felterítve a kínálóasztalra. Rákerült a zöldággal, virággal feldíszített fonott kosár, tele az előző napokban kifestett gyönyörű hímes tojásokkal. Szépen felöltöztünk, így vártuk a locsolókat. A lányok izgatott mosollyal az arcukon azt találgatták, vajon az idén ki jön meglocsolni őket.
Jöttek is szépen sorban a szomszédok fiaikkal, ismerősök a faluból, rokon fiúk és férfiak, és természetesen jöttek azok a fiúk is, akiért a lányok titokban izgultak, hogy jönnek-e. Minden szépen ment, itt-ott kis csoportokban beszélgettek a vendégek, mi jószívvel kínálgattuk őket, majd lassan elcsendesedett minden, dél közeledett, mindenki igyekezett haza a családjához az ünnepi ebédre.
Mi is kezdtük az asztalt megteríteni, mikor az utca másik oldaláról hallottuk: „Hol vagy, nyári nyúl?” Rögtön tudtuk, hogy ki közelít a házunkhoz. A lányok szanaszét spricceltek, ki ide, ki oda bújt. Öcsi bácsi jött, a szembe’ szomszéd. Onnan tudtuk, mert az ő szavajárása volt a „nyári nyúl”. Mindenkit így titulált.
Mi a sógornőmmel bátran elé álltunk, felvállalva a lányok helyett is a locsolkodást. Mivel dél felé járt, már úgy illatoztunk, hogy egy parfümgyár is megirigyelhetett volna, de sebaj, Öcsi bácsi még belefért, hisz már úgyis mindegy volt a szagunknak. Locsolkodás után Öcsi bácsi, bár már egy csöppet sem volt szomjas, legurított egy üveg sört a tiszteletünkre, követelte a hímes tojást és a lányainkat, hogy őket is meglocsolja. Nem volt mit tenni, elősomfordáltak a másik szobából, és szép sorban odaálltak Öcsi bácsi elé, hogy az meglocsolja őket, ahogy azt egy tisztességes szomszédtól illik. Újra kotorászni kezdett a zsebében, hogy előkotorja a kölnisüveget. Mikor sikerült, és már a kezében fogta, mikor odanéztem, egy hirtelen mozdulattal kiütöttem a kezében lévő tárgyat. Mindenki döbbenten nézett rám, Öcsi bácsi lehajolva kereste a kezéből kiütött tárgyat. Mikor megtalálta, és sikerült egyenesen állnia, azon örömködött, hogy „Ej nyári nyúl, de szerencsétek volt, hogy az előbb a jó üveget vettem ki a zsebemből, és nem ezt, mert, ha ezzel locsoltalak volna benneteket, akkor nektek most nyekk lenne!” – heherészett, és felmutatta a kezében tartott gázspray-t. Bennem megállt az ütő, mikor arra gondoltam, hogy majdnem sikerült neki a lányokat lefújni a gázspray-vel. Amíg a döbbenetünk tartott, Öcsi bácsi elsomfordált, kiment a házból.
Akkor hirtelen eszembe jutott, valószínűleg a többi szomszédasszonyt és lányokat is meg akarja locsolni. Futottam a telefonhoz, hogy mindenkit felhívjak és figyelmeztessek a veszélyre, valamint megkérjem őket, kobozzák el Öcsi bácsi veszélyes „locsolóját”. Szerencsére ma már nem kell ilyen dologtól tartani, évekkel ezelőtt betiltották a zsebben, táskában hordható gázspray-t. Mint később megtudtuk, Öcsi bácsi mindig magánál hordta arra az esetre, ha a kocsmából hazafelé megtámadná egy veszélyes „nyári nyúl”.
(Buday Anikó)