Hajnali szeánsz /petla-versek/
Szemedben még
éjszaka fonta álmok.
Gyűrött homlokodon
titkokkal teli zománcos
gondolatok hálója.
Elmerengve nézel bele
a mába. A nap hajszálon
függ a horizonton,
arcodra fénnyel teli
reményt vetít
– íriszed barna pompában ég –;
ettől én is sziromként
nyílok. Tenyerembe veszlek,
s úgy engedlek utadra,
mint szerelmetes madarat.
Elédbe magot szórok,
hogy visszatalálj.
(Czégény Nagy Erzsébet)