Téli haikuk
csönd sikolt kies
tájakon kicsipkézett
terítő a lét
hideg redők közt
szűkölnek a remények
jégvarázs-csapda
hófehér csipkét
vert az ágakra a tél
gyöngyös koszorúk
bekebelezte
a köd a határt gyomra
telhetetlen űr
(Czégény Nagy Erzsébet)
Téli haikuk
csönd sikolt kies
tájakon kicsipkézett
terítő a lét
hideg redők közt
szűkölnek a remények
jégvarázs-csapda
hófehér csipkét
vert az ágakra a tél
gyöngyös koszorúk
bekebelezte
a köd a határt gyomra
telhetetlen űr
(Czégény Nagy Erzsébet)