Alkony
Figyelem, ahogy nyugszik le a nap,
gondját hátrahagyva aludni készül.
Gyönyörű bíborra festi az eget,
hiányára éj-palást feszül.
Ilyen az ember is, születik, hanyatlik,
így hagyja egyedi lábnyomát hátra,
járja a kijelölt rögös útját.
Kérdés: kinek hol van határa.
(Czégény Nagy Erzsébet)