Pandémia idején
Valaki oson a házak között,
Alattomosan andalog.
S mi rettegve éljük napjaink?
Szívünkre árny ül, ha hagyod.
Bennem él még a remény,
Ha parányi is, de ragyog,
S én lassan afelé lépkedem,
Hogy elérjek egy fénylő csillagot.
Valaki oson a házak között,
Nincs benne semmi irgalom,
Ha rám találna zárt ajtóm mögött,
Nem lesz kettőnk közt vonzalom.
A házak között, a félhomályban,
Még ott bukdácsol a félelem,
De tiszta szívvel nézek a jövőbe,
S hogy egyszer jobb lesz, elhiszem.
(Czégény Nagy Erzsébet)