Örökké élnek
A szép emlékek örökké élnek, s éltetnek végleg,
Melyeket Veled éltem meg.
Két és fél év boldogság jutott, mint „napfényből a jégen”.
Megkopott képek, melyet már csak CD-n küldtél meg.
Boldogságot nem adnak, csak fájnak,
Hisz a Remény, hogy Te és Én, örökké elszálltak.
Nem is nézegetem nap mint nap őket,
Tavaly karácsonykor láttalak utoljára rajta Téged.
Nehéz volt feledni a csodás, gyorsan elrepülő
Éveket, mit Veled élhettem meg.
Kapcsolatunk vége mély sebet égetett lelkembe,
De kínjaim múlnak.
Sajnálom, hogy e mese gyűlölettel ért véget számomra.
De Te ezt mégsem érted.
Fáj, hogy nem szerettél, emiatt égeti lelkem a Bánat.
Búcsúzom Tőled is, kit nem képes kárpótolni a Látszat.
(Dobó Georgina)