Pár sor nekünk
Révedezem, Rád gondolok.
A kaziban a helyedet bitorolom.
Jó lenne, ha itt lennél velem:
Védenél és óvnál. Nélküled
Üres a Vár és az ittlét, noha
Még alig ismerlek téged.
Eltelik gyorsan ez a nap,
Ma nem keresztel, nem áld a pap.
Nem mond unott miséket,
Talán elvezeti lelked enyémhez.
Hangolódunk egymásra,
Lassan összebarátkoznak a tettek,
Féltve őrzött titkok felszínre kerülnek.
Unott sorok, balga képzetek.
Egyre közeledő, ölelkező kezek.
Szempárok búsan, megtörten
Megnyugvást keresnek.
Elkeseredett életutak összeérnek.
Érlelődik a must, bor forr ki belőle.
Törődésed megnyugvást ad az ittléthez.
Jó, hogy vagy nekem, kedveljük egymást.
Remélem, ez az érzés téged is felráz.
Talán egy mese vette kezdetét,
Az álom beteljesül. Valaki társként
Szívembe ül. Lehetsz csak egy pont
Az életemben. Vagy ha egyszer úgy szeretnénk,
Társként néznénk egy közös jövőbe.
Legalább egy verslistás körben
Gondolatainkat cserélve.
Hagyod, hogy támogassalak,
Szükség van rám, felemel e kérés.
Én is várom, hogy megérkezz.
Még akkor is, ha ez hosszú napok kérdése.
Addig is ülök, és munkám végzem.
(Dobó Georgina)