Petinek
Tudod, lehet, nem a szerelem fűt, mégis fontos vagy nekem.
Talán azt érzed, felesleges minden szavad és tetted. De nem!
Próbálom értékelni, pedig lángolás nélkül nehéz néha.
Nem veszem fel a telefont? Lehet, de én csak a munkával védhetem magam.
Nem válaszolok azonnal? Így van! Ezeken csúszott el talán sok minden, maga a nap.
Az a nagy nap. Már más ölel téged. Vigaszod máshol leled, de mégis, kérdezem:
Olyan rossz vagyok hozzád? Sütöm mindig a palacsintát, kakaós csigát, lelkemnek
Alkonyát adhatom csak, hisz rongyos az már, elhasználta a viharok mocskos pora.
Nem kell, látom, érzem. Többet magamból nem adhatok, hisz én csak ennyi vagyok.
(Dobó Georgina)