Veled
Történhetett volna Veled is akár,
De másképp esett meg.
A színpadra ma én léphettem fel.
Elhullott minden félelem, vágy
Született. Szeretném újra átélni
Ezt. Ahogy hullámzott a sok-sok
Kéz a magasban: leírhatatlan. Itt
Ülök ágyam peremén, csak úgy, most,
És nem értem a bátorságot, mely
Szívembe költözött ott. Nem elemzem,
Találtam egy hirdetést ma reggel:
Voice! Huhhh… bár jelentkezhetnék ide!
De annyi mersz nincs bennem,
Puszta álomnak tűnik a színészet,
Gyermekkori ábránd, hogy énekelhessek,
Hogy eldalolhassam neked ezt:
Te vagy az, te voltál. Minek is
Tagadnám! Nem érdemes.
Te tanítottál szeretni,
Arra azonban nem, hogy
Lehetetlen feledni.
S képtelen leszek nélküled létezni!
(Dobó Georgina)