Jóság fénye
Ha a reggel
rajtam csatázik,
magány kardjával kaszabol,
békemenetté csendesülve
sétálgat bennem valahol.
Nem úszom át óceánokat,
hol várnak titán-szigetek,
hogy hajótöröttnek
se lássanak, partig sem megyek.
Hagyom jóság fényét,
ahogy töretlen rám köszön,
s mint régi ismerősre,
üdvözletem rákötöm.
Mert magamra
nem ragasztok bélyeget,
mindent elfogadok,
akár szeret, nem szeret;
de legalább
működjenek rendszerek!
(Dobrosi Andrea)