Sor
Új üzenet: nem mindig öröm
sorra kerülni – Kháron írt rám.
Négy sor – Gesztesi Károlynak
Új szereppel indult éved
felhőből ácsolt színpadon.
Idelent bús csend hajol – s azt
Isten Veledig tapsolom…
Négy sor – Benedek Tibornak
A medencéd milyen más lett,
már nincsenek vállak, karok;
csak égi kapuba szállhat
felejthetetlen csavarod…
Négy sor – Bogdán Lászlónak
Már hivatalod fent fogad,
ajtót nyitottál az égnek,
míg itt zúznunk kell bánatot,
ott nem szólhatnak: szegények…
Négy sor – Dr. Bálint Györgynek
Kertedbe végleg kiszöktél,
mert túl terebélyes faág.
Metszeni hívott a csendben,
hol fényt izzik csillagvirág.
Négy sor – Pécsi Ildikónak
Fogyott a halhatatlanság,
fent bővült a társulat,
a félárva Linda ma már
Csámpás Rozival sem mulat.
Négy sor – Benkő Lászlónak
Megpihentek a billentyűk
kezed alatt és szívedben,
a „Gyöngyhajú lány” fürtje is
csupán ímmel-ámmal lebben.
Négy sor – Bőröndi Tamásnak
Már csak odafent nevettetsz,
elhagyott igazgatásod,
itt lent a színpad nem vidám,
de onnan Vidámmá játszod!
Négy sor – Bergendy Istvánnak
A te iskolatáskádat
felhőből varrta az Isten,
fölösleges énekelned,
hogy a súlyán nehezítsen.
Négy sor – Sas Józsefnek
A menny színpadára álltál,
hol csended Mikroszkóp alatt,
viszont az angyalkabaré
általad óriás maradt.
(Dobrosi Andrea)