Anyám elkérte blúzomat
Anyám elkérte blúzomat,
azt a kék-szürke csíkosat,
mit végül oda is adtam,
de a szívem majd’ megszakadt.
Anyám elkérte blúzomat,
meglelnek irigylő szavak,
bárcsak elkérné tőlük is,
ám odaát nem hordanak.
Anyám elkérte blúzomat,
olyan keveset beszélünk,
ki tudja, meddig van idő
meghallani a beszédünk?
Ki tudja, hogy ránk még mi vár,
hány perc és mennyi pillanat –
legalább annyit mondhatok,
anyám elkérte blúzomat.
(Dobrosi Andrea)