Kívánlak
Már mióta várlak,
szomjazom utánad,
eszembe jutsz reggel,
este is örömmel.
Minden pillantásban
megcsillan a vágyam,
téged idéz a nap,
faág, fűszál, patak.
Folyton rád gondolok,
mint ajkad, rám csorog,
elfog a révület,
nem bírom nélküled.
Te vagy minden hiány,
túl a romantikán,
te vagy számban az íz,
kívánlak: hideg víz.
(Dobrosi Andrea)