Mosolyt hordanál
Már csak mosolyt hordanál,
mindig csak azt,
ahogy a nyár,
és fodros felhőiből
szállna rád a
nevető nász.
De a lelked sírdogál –
odabent most
minden sivár,
hisz’ a felhőkön gond ül,
magányos gond;
csak űr tanyáz…
(Dobrosi Andrea)
Mosolyt hordanál
Már csak mosolyt hordanál,
mindig csak azt,
ahogy a nyár,
és fodros felhőiből
szállna rád a
nevető nász.
De a lelked sírdogál –
odabent most
minden sivár,
hisz’ a felhőkön gond ül,
magányos gond;
csak űr tanyáz…
(Dobrosi Andrea)