Szórj a szívembe…
Szórj a szívembe angyali békét,
hinteni vágyom azt a világra,
úgyis elér majd egyszer a “végképp”,
de ki itt marad, nem lesz így árva.
Szakítsd le rólam súlyát a szónak,
ruházd rám tettek szép alázatát,
bírjam a csendet, tudva, hogy itt vagy,
mit rejtve hagytál, azt rajtam találd!
Rút szeretéshez jaj, ne asszisztálj,
földi mocsoknak hazát ne teremts,
jólesne mindnek tőled egy viszlát,
hinni, hogy késeket te sose fensz.
A magam vétkét át kell, hogy éljem,
mihez érezzek áldást a bajban,
legyek a fényed lent a sötétben,
de fentről óvó karod akarjam!
(Dobrosi Andrea)