Filterstag
Poszeidón csendre intette az egybegyűlteket.
– Elég a lármából, az Utasok Napja megnevezést ezennel feltűztem a három ágú szigonyomra. Igaz, van Vasutasok Napja júliusban, és ez észszerű lenne, de nem illik a decemberi teás szertartáshoz. Mert ugyebár először minden utast megkínálnak az állomáson egy csésze teával… Igen, Thatcher Asszony – és szigorú tekintetét a pulpituson álló öreg hölgyre vetette. – Mitől lett olyan lelkes?
– Ó, édes isten, hát megvan! Mi 5 órakor feltétlenül teázunk. Legyen 5 Órai Buli!
– Köszönöm, hogy megszólított, de ne tegezzen! – utasította rendre a görög Tengerharag.
A teremben együtt hördült fel a tömeg, mintha Poszeidón átka mérgezte volna meg azt villámaival, tomboló viharával.
– Az 5 órai Buli nem jó. Nevetséges, amikor az utasok akár reggel 8-kor is utazhatnak, és egyébként is csak azt a nagyobb méretű teafilteres papírt viszik magukkal a vonatra, és az a jegy – vágott közbe Monroe kisasszony. – Mondjuk, ha azt a fülükre akasztanák! Nézzék… rajtam milyen jól áll? – közben mosolyba öltözött arccal pörgött egyet tengelye körül.
De nem mutatkozott egyetértés.
– Gézán kicsit gáz – jegyezte meg Montágh tanár úr nevetve.
– Jávor Pali se lesz olyan csábos többé, mint akár a Halálos tavaszban. Ne vicceljen, Marilyn, vagy nem tud szabadulni a gondolattól? – vágott közbe a művész Houdini.
– És ha csöpög kedves, s az utas válla nedves? – folytatta a magyar nyelv és szép kiejtés doktora, s a tanácsteremben úgy járt a röhögőgörcs, mintha bérlete lenne.
– Hagyja már, Imre, legyünk komolyak, mégiscsak kalauzok lennénk – Sissi nagyon határozott volt, ahogy ez egy királynőtől, császárnétól és költőnőtől illik. S hogy utóbbi pozícióját megerősítse, egyik versét kezdte szavalni, de olyan átéléssel, hogy a teremben lévő levegőben az oxigén a nitrogénnel viaskodott, hogy lássák és hallják őt: “Tűzbe gyúlt szívem parazsa, / Lelkem kertjének sóhaja száll. / Tied e bezárult világ.”
– Sissi, drága, hagyja abba, én se énekelek, pedig… I Will Always Love You… – és Whitney torkából úgy szabadultak fel a hangok, mintha épp kicsengettek volna az iskolában, és a nebulók birtokba vehették volna az épület eleddig magányos folyosóit.
– Jaj, Whitney, ne tegyen úgy, mintha odaláncolták volna ehhez a számhoz, ez csak egy feldolgozás! – mondta flegmán Houdini.
– …”Lelkem kertjének sóhaja száll”… Megvan!
– Mi van meg? A Kiegyezés? – kacsintott vállat vonva Hofi.
– A harmadik sor: nem bezárult a világ, hanem kitárult. Legyen Kitárult Világ, hiszen aznap mindenki ingyen utazhat. Csak visszük a kis pecsétjeinket, a golyóstollat meg a lyukasztónkat, a vonatot irányítják a rendes jegyvizsgálók. Egyértelmű: Kitárul a világ, legalább is az utasok pénztárcái előtt!
A tömeg azonban hangosan felszisszent, főleg Thatcher Asszony, aki még mindig oly erősen ringatta a hatalmat, hogyha az kisded lett volna, szegény annyira elszédült volna, hogy a hányinger kerülgetné. A miniszterelnök asszony egyfolytában azon volt fennakadva, hogy az előbbi – bulis – ötletét elvetették.
– Legyen Filter’s Day a Mother’s Day mintájára – javasolta, és hangjában érződött, hogy ezzel ultimátumot adott.
– Day, day… és aki nem tud angolul? Ha egy napra meg tudnak tanulni magyarul, nem lehetne magyar nevet adni? – érvelt hevesen Montágh tanár úr.
– Igaza van – szólalt meg a gondolataiba zárkózott Einstein, aki csak elméletileg lehetett ott, mert épp valami elméleten dolgozott a sarokban belemélyedve gondolataiba, mint 1915-ben az Atlanti-óceánba a Titanic.
– Vagyis… – érdeklődött a ceremóniamester Poszeidón. – Mi az ötlet?
– Természetesen a Filterstag.
– De, de… de hát az németül van – akadt ki a Thatcherök feje.
– Ez igaz… Tisztelt Egy Napra Feltámadó Kalauzjelöltek! – kezdte Poszeidón. – Vészesen fogy az időnk, még reklámozni kell a vasút akcióját, el kell készülnie a formaruháknak, lyukasztóknak, golyóstollaknak, nem beszélve a csészékről meg a teafilterekről. Ha a most elnevezett napnak vége van, valakiknek el is kell mosogatniuk, tehát a munka nagy. Én azt mondom, fogadjuk el Einstein professzor ötletét. Mégpedig azért, mert a Filterstagban a TAG szót a magyar úgy írja, ahogy mondja, ráadásul rövid, könnyen megjegyezhető, arról nem is beszélve, hogy mi pedig hamarabb hazamehetünk. Még a többi jelölttel is tudatni kell döntésünket. Kérem a jegyzőkönyvvezetőt, Montágh tanár urat, hogy jegyezze fel az egybegyűltek jogerős döntését: az Utasok Napja ezentúl a Filterstag nevet viseli.
A teremben hatalmas ováció tört ki, csak az angol Thatcer Asszony volt még mindig maga alatt, hogy semelyik ötlete nem nyerte el a többiek: Sissi, Jávor Pál, Whitney Houston, Hofi Géza, Houdini, Montágh Imre tanár úr, Marilyn Monroe, Poszeidón és Einstein professzor tetszését.
szóltam
hétfő reggelem
kábán kávémba fojtom
túlélésemért
újfent parancsot szegek –
uram én ölni fogok
pingvinfóbia
megtanulhatnád:
halnak hiába mondod
de cuki pingvin
zacskókérdés
ha kutya mondja
hozzál zacsit mást jelent
mint ha egy macska
imádások
imádlak – én is –
akkor már elmondhatjuk
hogy imádkozunk
gordiuszi
magyarok vagyunk
ez az ami összeköt –
de el is választ
félelem
félelmetes az
mennyire tudunk félni –
és mennyire nem
pártfogás
nem hinni annyi
mint kiállni amellett
amit elhiszel
Szórj a szívembe…
Szórj a szívembe angyali békét,
hinteni vágyom azt a világra,
úgyis elér majd egyszer a “végképp”,
de ki itt marad, nem lesz így árva.
Szakítsd le rólam súlyát a szónak,
ruházd rám tettek szép alázatát,
bírjam a csendet, tudva, hogy itt vagy,
mit rejtve hagytál, azt rajtam találd!
Rút szeretéshez jaj, ne asszisztálj,
földi mocsoknak hazát ne teremts,
jólesne mindnek tőled egy viszlát,
hinni, hogy késeket te sose fensz.
A magam vétkét át kell, hogy éljem.
mihez áldást érezzek a bajban,
legyek a fényed lent a sötétben,
de fentről óvó karod akarjam!
színvonal
éveim száma
még nem egyenlő azzal
hány éves vagyok
isten
úton-útfélen
egésszé formálsz mégse
tökéletessé
(Dobrosi Andrea)