Térd
Az elején elrontottam,
feltétellel, hogy szerethet,
miért akartam annyira,
végre szerelembe essek?
Én pedig estem – jó nagyot,
hisz a szív oly sokszor balga,
az észnek meg esélye sincs,
hiába is mást akarna.
Önmagamat elvesztettem,
de persze nem vettem észre,
nem voltam más a számára,
csak egy pincsikutya térde.
Ő mozgatta a szálakat,
igen, terv szerint ment minden,
talán ma is együtt vagyunk,
ha az a feltétel nincsen.
(Dobrosi Andrea)