Ajtó
Kedves,
ki úgy vagy itt,
velem lenni elfelejtesz!
Valami rög az utadba áll,
tán lakat az szívem érfalán…
Én adok hozzá kulcsot,
kattanjon a zár,
ajtót nyitok a szerelemre,
a bizalomra,
hitre –
ahogy elmém már sokszor elhitte.
Számon nem kérem rajtad,
mire jutottál;
az ajtó ajtó marad akkor is,
ha nem kattan a zár!
(Dobrosi Andrea)