Köszönet az életért
Hogy meddig van időd,
azt sosem tudhatod,
lehet, egyszer csak dől,
és befednek romok.
Más ablakból ugrál,
vagy sín elé fekszik,
de senki sem mondta,
minden rendben lesz itt.
Nem kívánságműsor
maga a létezés,
egy pillanat alatt
megszűnhet az egész.
Magad is meglátod,
néha nehezebb, könnyebb,
de amíg meg tudod,
meg kell, hogy köszönjed!
(Dobrosi Andrea)